Munkahelyem felé menet minden reggel megcsapja orromat a forró főtt csülök, és a mustáros virsli illata. Egy pillanatra megtorpanok, hogy bemenjek a jelenleg háborús állapotú csomópont henteséhez, aztán mindig eszembe jut, hogy én ilyeneket mostanában nem eszem. Volt egy ilyen hentes néhány kereszteződéssel feljebb, a néhai Domus közelében, és vagy 15 éve, szakmai pályafutásom mélypontján idejártam a szűkre szabott ebédidőben. Minél nehezebb, minél zsírosabb ...