Akkor kezdődött mikor otthonról elhurcoltak
és a Siralomházba raktak
de ártatlan vagyok tudom
és újra elmondom
nem félem halálom
hevülni reszketni kezdtem
tárgyakat tereket éreztem
csorba csészét szakadt rongyot
levesemben Xtus-arcot
ama baljós vacsorákat
a nyikorgó targoncákat
ételemben horgas csontot
minden mindig jó és rossz volt
s a kegyelemszék vár engem
s azt hiszem ég a fejem
s talán még epekedem
hogy teljes igazság tétessen
szemet ...
26.
Álomképek.
László saját magát, vagyis ismeretlen ősét látja az 1940-es Párizsban, amikor először jelenik meg az újságokban a mozgósítás. Ugyanazok a katonák, akik a szabadságos vonaton utaztak a 12. jelenetben, most ugyanúgy éneklik az "Á nous la liberté"-t, de daluk úgy hangzik, mint egy rossz, töredezett lemez. László felugrik egy vonatra, beszáll egy kupéba, amelynek hirtelen eltűnnek az ablakai. Teljes sötétségbe kerül. Próbál gyufát ...
Déli tizenkettőt ütött az óra. A férfi a cipőjét kötötte, majd felvette a kabátját is és kivágtatott a lakásból. Az utcából kifordulva végigment a körúton és megállt a parknál. A parkban rikácsoló gyerekek labdáztak önfeledten. A férfi gondterhelt tekintettel fürkészte az ifjúságot. Eszébe jutott az az idő, amikor még ő is ártatlan kisgyerek volt. Akkor még nem ismerte a világot. Nem tudta, hogy a gyermeki fantázia mögött, egy ocsmány, hazug, őrült ...
13.
Megérkezik a vonat a Gare de L'Estre. Nagy a sürgés-forgás, de semi jel nem mutat arra, hogy közben Európában már háború van. Franciaország ténylegesen még nem lépett hadba, a Maginot-vonal még áll. Brigitte és László kicsit zavartan toporognak a pályaudvar kijáratánál, elválnának is
egymástól, meg nem is. Végül egy irányba indulnak el autóbusszal, hol egymást nézik, hol a még békés várost. 1940 áprilisában vagyunk. Leszállnak a Quartier Latin ...
Napfivér és Holdnővér
Alig látlak hangotok el nem ér
Csak gyötörnek önző kínok
Szélfivér Levegőnővér
Eseng a szemem tiszta látomásért
S talán dicsfényeket megpillanthatok
Isten teremtménye vagyok az ő része
Érzem ébreszti szívem szeretete
Napfivér és Holdnővér
Gyakran látlak hangotok elér
Szeretek mindent mi eszmél
Isten teremtménye vagyok az ő része
Érzem ébreszti szívem szeretete
Egy katonai konvoj vonul városról városra, lassan dagonyázva a sárban, pedig odakint száraz az idő. Nem tudom, milyen korban lehetünk, talán a napóleoni háborúk, talán napjaink, tulajdonképpen teljesen mindegy. Az egész menetoszlop ütött-kopott lakókocsijaival mégis leginkább egy vándorcirkuszra emlékeztet.
Egy helyen végre megállunk, és egy parancsnok engem jelöl ki, hogy tartsak előadást a világ szörnyű állapotairól, a háború, a hadseregek ...
1.
A színhely: Párizs. 2001 nyara. Borongós, szürkés-barna idô, késô délután. Egy férfi sétál a Szajna-parton. Körülbelül 30-40 éves, hosszú hajat és szakállt visel, valamint farmert és egy csíkos, közel-keleti eredetû kardigánt. Vele szemben a Louvre, a Samaritaine-áruház roppant épülete, és a Pont-Neuf, háta mögött az Orsay-múzeum, amelyhez hatalmas sor áll. Valahonnan elárvult szaxofonszó hallatszik, amely áthatol a közlekedési zajokon, de ...
Néhány hete az egyik nagyáruházban nézelődtem, amikor megakadt a szemem néhány ismerős arcon, akik az Alföldi tej dobozáról néztek vissza rám. A hat arcból hármat ismertem, egy közel állt hozzám. Furcsa volt látni őket, nézni a dátumot, hogy mikor tűntek el. Olyan messzinek tűntek a dátumok, volt olyan gyermek, aki 1999. elején tűnt el. Ezek a dobozok még a 2011-es kezdeményezésről maradtak meg, amikor az Ezer Lámpás Éjszakája rendezvényre több száz liter ...
Együtt a tiszta égbolt kékjének árnyalatait csodálni, amikor egy sóhajtásnyira körülöttük mindent gonosz villámok égetnek porig
Együtt egy óvón ránk boruló csend-harangot önteni, amikor odakint egymás torkát harapják át az ordítások
Együtt tüzelő pipacsokat nyílni látni ott, ahol minden életet lehengerelnek sikoltó acélkerekek
Együtt lágy ringatássá szelídíteni a tenger haragvó hullámait, kik befogadnak, majd eggyé válnak velünk
...
A Férfi és a Nő annyira szerették egymást, hogy a leglehetetlenebb helyeken és pózokban is képesek voltak szeretkezni anélkül, hogy ez a legkisebb megerőltetést jelentette volna számukra. A kezdeményező mindig a Nő volt, de a Férfi nem volt semminek sem az elrontója. Így egy alkalommal azt találták ki, hogy úgy lesznek egymáséi, hogy közben végig „talicskázzák” a főutcát, és az aktus közben a férfi, két tenyerével előre, lábaira hátra tolja magukat, a ...
