Mindig nyitva a tátott szájú ég nyugati ablaka, ahonnan levetik magukat a nagyra nőtt végzetek.
Riszálnak a függönyök egy barátcsuha kötelével közepükön összefogva. Csak ez a hasadék jut a sugaraknak. Az egyetlen. És nem tudni már, hogy Föld kel-e fel, az este vagy a Hold lép-e át a túloldalra, hogy lásson. Az éj veri szárnyai kihunyt üvegét. Az éj haragszik az alvó nyugalmára. Az éj kavarog az álom láthatárán.
(1928)
a sötétnél jobb
a hamis sötét
aki becsap téged
most felebarátod
lányát érinted
a bankoknál jobbak
a képzelet-bankok
hol törvényessé teheted
szennyezett
pénzedet
a kávénál jobb a
kék kávé lehet
utolsó fürdőben kortyolhatsz
vagy megvárod
míg cipőd a
lábadról lerohad
a költészetnél szebb
az én versem
mely megérint minden
szépet és nemeset
holott nem lett egyik sem
a vadságnál jobb
a vad titok
amikor autómban
a parkoló ...
Forog a lemez, forog a Zene, és a világ legnépszerűbb együttese már csak néhány hétre van attól a pillanattól, hogy ne érezze magán folyamatosan a turnék, a már-már őrjítő nyilvánosság, a sztárlét taposómalmának csőre töltött fegyverét. Így is lehetne magyarázni az 1966 augusztus 5-én megjelent Revolver című albumuk (hetedik stúdiómunkájuk) címét, de e szójátékban benne van az a fordulat, amelyre ugyan életükben még egy kicsit várniuk kellett ...
Egy viaszos vászon sakktábla kering a viharos szélben, magányosan, magasban. Szélei szárnyként csattognak, bár a szél süvítését nem harsogják túl. A figurák valahol lemaradtak, nem bírták a sebességet.
Egy város, amely csak tűzfalakból áll.
Egy csepp méz, egy csepp mélyvörös meggybefőttlé, egy csepp melléfolyt tojásfehérje, egy ujjlenyomatnyi kakaópor. Reggel, délben, este.
Parányi jazz-énekesnő vastagon kent lekváros kenyérrel jár-kel két ...
„Branca, branca, branca…Leon, leon, leon” - szólt a nóta, a csatakiáltás Mario Monicelli 1966-ban készült filmjében, a Brancaleone ármádiájában. Feltűnt a képen a szakadtan is dölyfös Vittorio Gassman –Brancaleone és már mindenki dőlt a röhögéstől. Brancaleone, a szájhős, a minden hájjal megkent kalandor létező figura volt, és a valóságban sem volt unalmas élete. Még receptet is hagyott az utókorra.
A zsoldoskapitány (condottiere) és ...
Amikor körülbelül huszonöt évvel ezelőtt anyám leszállt a vonatról Oroszlányban, és szétnézett, megállapította, hogy a város nem csak a vasút szempontjából végállomás. Az Állomási-tó után mindjárt egymással szemben ott állt a Szálkás és az az óta bezárt Rigó Jancsi (amely egy cukrászda és egy kocsma igen egyedi fúziója volt, mintegy családos szórakozási lehetőséget nyújtva). E két méltán híres létesítmény a két leglepukkantabb kricsmi volt ...
szirénák szünetjele
egy lelenc-leltárban
*
lim-lomok
levedlett
vértanúsága
*
pőre agyak párája
a savas esőkben
*
mosdatlan
maszk
mindenem
*
hastáncos imák
igéző irgalom
*
amikor kenyérré változik
a ránk vetett
második kő
*
szapora szobrok
nedvei
a hús szent szolgálatában
*
valaki újrafestette
a színvak
szivárvány-völgyet
*
a Kék Madár tollai
dagadnak
doromboló ...
1.
Két férfi, egy fiatalabb és egy idősebb – akik közül valójában az idősebb látszik fiatalabbnak - egy harmadikra, egy üzleti partnerre várakozik egy kocsmában. Mivel inni nem akarnak, de azt sem akarják, hogy kinézzék őket a helyiségből, nyerőgéppel kezdenek játszani. Az idősebb, aki tulajdonképpen a fiatalabb, egy már nem használatos apró pénzérmét dob be, de a gombnyomások után csak egy hasonlót kap. Biztatja társát, hogy ő is próbálja ...
1.
iker-igézet
őshalmazzá ér össze
napos oldalunk
(Május 1)
2.
áldó áldozat
álomba szeretkezzünk
a megtért májust
veszett vércseppben
világtalan homokszem
kiutat keres
(Május 3 – 4, Wim Wenders Pina Bausch-filmjére)
3.
űr sűrűjében
hallgatásra ítélt hang
minden eleje
(Május 7, Tibeti hangfürdő)
4.
gyógyító ujjak
hűsítő lánggal játszó
napsugár-szelek
(Május 7, Édesemnek)
...
Tanár és tanítvány között a közvetlen kommunikáció bizonyos szintje határozottan javallott, egy bizonyos szint felett viszont határozottan ellenjavallott. A tanárnak szüksége van arra, mint a legjobb színésznek is, hogy legyen az akár több száz fős hallgatóságban egyvalaki, akihez beszél, ha ez nincs, szavainak lelke elveszik. A hallgatóságban viszont mindenkinek úgy kell éreznie, hogy ő az, akihez a tanár beszél és a szerencsés kiválasztott, bár érzi, hogy ...
