Bár forog a nap, leszáll az este,
bár az éj hozza jövendő éjek illatát,
bár egy esős délután visszatér,
a túlszeretett és sosem volt időkből,
már nem vagyok boldog, nem élvezem, nem szenvedem
nem érzem magam előtt az életem.
Egy költőnek sok idő kell:
hosszú magányos órák, hogy belőle
valami erős, könnyed,
bűn és szabadság szülessen, mely a káosznak stílust ad.
Időm már csekély: a halál miatt, mely közelít
az ifjúság alkonyához,
és emberlétünk miatt, mely ellopja
a szegények kenyerét, a költők békéjét
(1970)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
