Írolvasgondol

Ajándék
(Gift)

azt mondod, hogy a csend
inkább béke, mint költemény
de ha ajándékképpen
csendet hozok neked
(amit a csendből megértek)
azt mondod
ez nem a csend
egy újabb vers csupán
és a kezembe leteszed
(1961)

Vajon hányan élnek e városban?
(I Wonder How Many People In This City?)

vajon hányan élnek e városban
bútoros szobákban
éjjel amikor a házból kinézek
esküszöm minden ablakból
az arcok rám visszanéznek
aztán otthagyom őket
és tűnődöm vajon
hányan ülnek asztalhoz
és írják le ezt
(1961)

Menj a folyóhoz
(Go by Brooks)

menj a patakhoz kedves
hol halak bámulnak
menj a patakhoz
én is ott várlak

menj a folyóhoz hol
angolnák rajzanak
a folyókhoz kedves
meg nem váratlak

menj az óceánhoz
hol bálnák lebegnek
óceánhoz kedves
el nem vesztelek
(1961)

Ha tavasz lennék
(If I Were Spring)

Ha tavasz lennék
egy embert megölnék
sok falevéllé lenne
és egy fán lengene

egy fa a ligetben
ahol a part szakad
hová a nap elől
bújnak a kis vadak

és a szélben egyszer csak
mind dallammá válna
s kristályparányként csengene
az eső koppanása

levélzöld egű
ága felett
s billeghet
rajta törékeny
csonttánca

szárnyaló fésű
vérkörét borzolja
s a sárgagyomrú zászló
a vihar címerpajzsa

ó, áldozatom
kibontod évszakodat
ahogyan én enyémet
burjánzó átok alatt

egy hangszer
a kék égben
napfénynek hangszere
egy pálma a sötétben
gyönyörű szeme

mily nyelven hallja meg
halálod a város
magyaráz a félsz
felemel szomorúságod

mindenütt azt látom
a világban rád figyelnek
tollak írnak falak állnak
húrokon billentyűkön a kezek

és jön az Ősz
s hálót fonok én
eged és földed között
hogy ropogj belém

mezõn gyümölcsösben
tavasz akar lenni
nézd körülöttem
az arcok fürtjeit

és hallom a
cáfolhatatlan éhséget
suttogják beszélik kiáltják
de sosem dalolják

megölök egy embert
mielőtt a hét véget ér
felkötöm őt egy fára
meglátom e kegy mit ér
(1961)

Hölgyem elalszik
(My Lady Can Sleep)

hölgyem elalszik
akár egy zsebkendőn is
de ha itt az Ősz
egy lehullt levélen is

vadászokat láttam
előtte térdet hajtani
de õ álmában is
hátat tudott fordítani

vajon mit adnának õk?
örök szomorúságot
egy zsebkendőt vagy egy levelet
a zsebemben tán még találok
(1961)