utcai oroszlánok
üvöltő tüzelő némberek
habzó szájú rémek
a városban ketrecbe zártak egy szörnyet
nyári földön hempergett
anyja teste
míg elhagyta a várost sietve
délre tartott
majd a határt átlépte
káosz és zűrzavar
maradt ott mögötte
egy nap az ébredés egy zöld szállóban lelte
különös teremtmény morgott mellette
verítéktől fénylett a bőre
mindenki idebent?
kezdődjön hát az ünnep.
ÉBREDJ!
emlékszel még hol jártál
mikor felriadtál?
a kígyó sápadt aranyüveg volt s durva
megérinteni is féltünk
izzó halott sitt volt a lepedőnk
de ő ott volt mellettem
ifjan és nem vénen
haja sötétvörös fény
s fehér selyem bőrén
rohanj most a fürdőszoba-tükörhöz
nézd!
belépett!
képtelen vagyok várni rá ha
egy évszázad a lépte
arcra borulok lassan
a hideg csúszós kövön
hogy érezzem a bűzjeges vért
míg sikamlós kígyók
csúsznak az esőért
van egy játszmám figyeljetek ide
belemászok az agyam mélyébe
ugye fogjátok mi a lényege
begolyózni – ez a neve
a játszma indul próbáld csak ki
szemed kihunyt neved senki
nincs már világ ember sincsen
kerítést emelünk a világegyetemben
játszmázunk s közben jól szórakozunk
hunyd le a szemed nem bukhatunk
itt vagyok veled s máris megyek
törni-zúzni akarok veled
bujj vissza agyárkaidba
a szenvedésnél sokkal alábbra
e teret eső sosem mossa
s unottan hull az eső a városra
fejünk felett
és az áramlatok útvesztőjében
csendesen lézengenek
a szelíd dombok idegbetegeivel
csúszómászók dögivel
kövületek barlangok
jeges magaslatok
minden ház egyenarcú
az ablakok kerekek
s vadak a járművek
reggelre zárva félnek
alszik minden a néma szőnyegek
a bamba tükrök
a porral lepettek
valahol az ágyak alatt
és törvényes párok sebzik
egymást lepedőiken
s lányaik halkan kielégülnek
ondókkal csecsükön
ÁLLJ!
Embert öltek itt!
sziréna
beszélj még s nézz körül
kesztyűd legyeződ a földre kerül
a városból elrohanunk most
meneküljünk sietve
velem csak te gyere
földet ne érints
napot meg ne láss
fuss fuss fuss
nincs utad más
nincs más
dombos ház derül
a hold még kiterül
árnyalják a fák
a tanútevő vad szuflát
gyere bébi
fuss velem
hát fuss!
izzik a ház a dombtetőn
gazdag és kényelmes minden
vörösen várnak a fotel karjai
nem tudsz semit míg nem vagy itt benn
holt elnököt fuvaroz a sofőr
ragad a motor a kátrány megöl
ülj mellém ennyit erről
a Cár vár ránk kelet felől
a tóparton útonállók élnek
a lelkész lánya kígyóval kéjeleg
aki az út mentén egy tóban tekereg
hazaértünk ébredj kedves
nap nap nap
égj égj égj
most most most
hold hold hold
elmarlak
MOST MOST MOST
(jaj)
farsang-harangok szóljanak
kígyók daloljanak
legyen amit akarnak
(harangok)
eltűnés
sivatag-éj
a tűz hangjai
lecsorgunk folyón és autóúton
erdőn s nagy zuhatagon
Carson és Springfield utunkba esett
és Phoenixből jött az igézet
és elmondom neked a Királyság neveit
és elmondok mindent mit úgyis tudsz
hallgasd egy kicsit az öklömnyi csendet
mely az árnyékból megmássza a völgyet
tűzhangok
sípok
csörgőkígyók
kasztanyettek
a Sárkánygyík-király én vagyok
azt teszem amit akarok
megállítok forgó bolygókat
megállítok rabomobilokat
hét évig időztem
a buja száműzött házában
a sziget lányaival
mocsokban játszottam
és most visszatérek
az igaz az erős a bölcs földjére
sápadt erőknek testvérei
éjszaka gyermekei
ki jön velem a vadászatra?
(egyetértő sikoly)
jönnek már az éj bíbor légiói
sátraitokban vár az álom
holnap belépünk szülővárosomba
készen állok rá
(1968-70)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
