sáskafelhő szállt fel a
mezőről ahol szeretkeztünk
s eltakarta a napot
vajon mely birtokot
falják fel merengtem
mely szolganép szabadul fel
általuk
fejre állt piramisokra
lábuknál felakasztott
bemocskolt testű fáraókra
gondoltam
amikor kedvesem magára vont
hogy bevégeztem amit
elkezdtem
később letaposott bokrokban
hevertünk
egy sáskafelhő húzott
el a hold és közöttünk
mindegyik kövér és lassú röptű volt
nem éheztek a levelekre
a bokrokra ahol pihentünk
felgyújtott városok szaga
lebegett a levegőben
ágrólszakadt szent ígéretek
zavarták meg rejtekhelyünket
gallyak és fűszálak
között rohanva
azt hittem
elhagyom kedvesem
és csatlakozom csavargó szentségükhöz
vagy viszem a Kedvest
a városba amit elhagytak
e megperzselt húsú
rothadó mezejű
kiszáradt világ
nem választhatott el
minket
mindennapos reggeli vágyunk
elárasztotta testemet
majd kijózanított
hogy árulhatnánk el
a kis oázist ahol megvívtunk
ha csak egyszer is
édes egy szolgaház romjai
és egy ígéret földje között
egy sáskajárás
ledönt egy újabb fáraót
rabszolgák katedrálist építenek
mit újabb rabszolgák felgyújtanak
jó hallani a lárvák
morgását a föld alatt
jó tudni hogy
szerény vagy kevély lábukkal
papok tapossák a zöldet
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
