Pláza, átláthatatlan folyosók. Egy könyvesboltot keresek, de az szinte eltűnik a sok harsogó butik között.
Hatalmas gyerektömeg érkezik, mintha mindenki, mindenhonnan az én nevemet kiáltozná. Egy idő után már nem érdekel, hogy ki mit kiabál.
Több emeletes hátizsák rajtam, mintha egy ház lenne. Leteszem a földre, de abban a pillanatban ki is borul belőle minden, a gyerekek hatalmas visítással rávetik magukat és szétkapkodják a tartalmát.
Nem emlékszem, miket pakoltam bele, egyáltalán én tömtem-e meg. Mintha kirakós játék kockái lennének, de a felületeket csak homályosan látom, mindegyik egyformán homokszínű és a rájuk festett ábráknak nincsen számomra semmi értelme.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
