1.
két lábon szilárdan
a zúgó légfolyosón előre
földtávol-nyugalom
ki mérheti meg a
súlyhatár nélküli álom
utazó-magasságát?
(2012. 9/21. – felszállás után)
2.
fagyott felszínek olvadnak
huszonhárom együtt-elszakadás
csókos rock and rollja alatt
(2012. 9/21/22)
3.
félhold kacsáztatja fehér
kavicsait fekete fodrokon
szól a müezzin kakasa már
megcsillan a sötét virradat
pengeéle
fátyol alatt mormoló hegyek
kelet felé borulva imádkoznak
a tengerre szállt gomolygások
fecskenyilak a zöld Nap
ziháló szívébe
(2012. 9/21/22 Alanya)
4.
áradunk éledünk
az ősmagzat örök
örvényével
áradunk és rezgünk
testünk megtalált
éden-szigetével
áradunk s ébredünk
mese-földünk
betartott ígéreteivel
(2012. 9/22)
5.
kabócák őrzik zsarátnok-
zizegéssel a kalózok
kő-kísérteteit
gránátalmát szed életfonal-
kezünk a kék horizont
függőkertjéből
(2012. 9/22 – Alanya, fellegvár)
6.
lelassult szívverés
csendre csitít a Legfőbb
Asszonyi Elem
gyűrt fekhelye
(2012. 09/23 – Alanya)
7.
szürke párát facsarnak
kupájukba a kopárzöld hegyek
mielőtt nyugovóra térnek
smaragd vérnarancs
óarany szén
antracit tükörben
az istenek ködös igéi
elérhetetlenül lebegnek
karnyújtásnyira a
vizek felett
égő sóhajtás
a szent bárka alászáll
újjászületésre várva
(2012. 9/23)
8.
bársonyban fürdet a
reggel gyémánt-útja
árnyékunk borzolja az
elsüllyedt sivatag
redőit
miénk az odaadó
megtisztulás
(2012. 9/24)
9.
amikor Veled mozog
a mozdulatlan
amikor keresztüllátsz
a roppant feketeségen
amikor kihallgatod az
odalent nesztelenjét
amikor felkínálod magad
a megtartó erőnek
amikor te vagy a
találkozási pont
légnemű és cseppfolyós között
amikor megérted
a szüntelen változás
sűrűn szedett domborzatait
amikor a békével
megbékéltél…
(2012. 9/25)
álomittas tűz
hegyláncok sejtelemben
lejtenek s merednek
hegyvölgyek jönnek
szemtől szembe
hömpölyögnek és ölelnek
szikraszőnyegen úszó
ikerszigetek
mi egyetlen-kettesben
(2012. 9/27)
11.
fülembe zártam egy folyékony dallamot
mely átsiklott a Dardanellákon
és megütötte a Horn-fokot
szabad-e őt kiengednem
partra vetnem
rab mederbe terelgetnem
halrajzásból
kő-csengéstől
szélostortól megfosztanom
vagy kétéltű lényem
régmúlt felét
a mindenségben hagynom?
(2012. 9/27)
12.
darázs-délután
még nyújtózkodni is lusták
a viharfogó dombok
tű-tornyok kaotikus kánonja
az Egyetlen dicsőségére
trombita-virágok narancs-kacagása
a Szépség Üdvözlégye
szelíd szertelenséggel
engedelmeskednek a
színek egy gyógyító
kéznek
marasztalunk Édes Mostunk
(2012. 9/27)
13.
öregbronz oltár a táj
türkiz kelyhében
vagyunk boldog áldozók
(2012. 9/27)
Xanadu palotája
a Koponyák Hegyén
középpont lehetek
egy vízcsepp-percig
eocén és holocén között
mészkő-függönyök mögül
lesik ki tériszonyunkat
a megállított esők
medúza-mecsetek
buborék-bazilikák
prédikálnak
a felszíni birodalmak
elporladásáról
miriádokba mártott
magma-mennyezet
csipke-ablakai
a sűrű semmibe vezetnek
kerekasztalok jegygyűrűi
ragyogják be
kedves kiútjainkat
(2012. 9/29, Dim cseppkőbarlang)
15.
töltsd meg torkunkat
hideg áldomással
ártatlan folyó
márvány-menyegzője
törd össze poharunkat
fehér robbanással
ezer kívánsággá
nyelje el évszakaink
nappalát szirtjeidnek
nász-hasadéka
(2012. 9/29 – Sapadere-kanyon)
16.
piruló holdtölte
együtt csobbannak
barna karcsapásaink
Nővérünk mosolyában
(2012. 9/29 – Alanya)
17.
(Himnusz a tenger köveihez)
az özönvíz kézjegye
meteoritok becsapódásának zaja
óriások hirtelen halála
az ismeretlen lény sokaság-vérere
tenyerünkben
az öröklét véletlen öröksége
a meg nem írt történelem
hámrétegei
Jónás cethalának embriója
palackorrú üzenetek kisimult kódjai
a szürkület törvénykönyve
vakmerő sóbálványok
csiszolt törmelékei
az elhamarkodott utolsó utáni ítélet
a feledés bőkezűen szétosztott kincsei
hajléktalan kapcarongy igazgyöngyök
páncéljukba visszabújt szobrok
talány-tengerek vaktérképei
végleg lehunyt hurrikán-szemek
egyszer sem osztható prímszámok
tudatunk felett
(2012. 9/29/30, Alanya)
18.
magvaváló hajnal
egy tányér fénylő pránát
nyújt nekünk Luna Asszony
áloműző udvarából
(2012. 9/30)
19.
libabőrös szél-combok
a közelítő vihar
felfútt szoknyája
alatt
tajtékok dorombolnak
hátukat görbítve
felettünk tölcsérré pörögnek
a sós hamvak
(2012. 10/1/2)
20.
halhatatlanok hímes medencéje szólít
Poszeidón napfelkelte-illatú leánya
ki tündöklő csípőddel ringatsz minket
az októberi varázslatba
áldd meg kívánós kikötőinket
hol kivetjük a szerelem
horgonyát
és áldd meg a fényességes órákat
melyekben hordalékaid lehetünk
(2012. 10/1)
Fotók: Benke Rita
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.