vajon a lélek nem engedi-e a testet
vagy a test szívja el a lélek
erejét végleg?
vajon fáj-e az elmúlás
közéjük hatoló éles pengéje
az innen és túl együttlétének?
elrabolt élet
a por a tékozló fiú
jött el jussáért
a levelek elsárgulnak
lehullanak elvegyülnek
megtermékenyítenek újjászülnek
és emlékeznek
vigyétek és egyétek
ez az én testem
csak az édes ölelést
hagyjátok itt nekem
védtelen utazunk
a végzet végtelen
kerülőútjain
vajon elfecsérelt perc-e még
az álom vagy a veszendő immár
az ébrenlét?
az utolsó napok visszanéznek
és sekély nyomukba hajítják
fillérjeiket
dezertőr angyalok
osonnak be a mennyek
kiskapuján
kiszáradt kavicsokként
halmozódunk
Golgotánk lábánál
és otthagyunk életvizes
poharunk alján egy cseppet
éveink ízéből
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
