a krampuszok már dobozban hálnak
a bohócok mind ágyra járnak
piros ruhás lábnyomokkal
a boldogság az utcát söpri
és a szél így susog: Mary!
rettegve szedegetik
a tegnap törmelékeit
egy királyné könnyét hullatja
egy királynak nincs asszonya
és a szél így kiált: Mary!
a piros lámpa holnap kékre vált
ürességük ágyamban rámtalál
a szigeti manó alant nem vár
mert élete nem más mint halál
és a szél így kiált: Mary!
emlékszik-e vajon a szél
hajdan mily neveket fújt
de bölcs ô és vén is már
s ennyit mond: minden elmúlt
és a szél így sír: Mary!
(1967)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
holgeva 2012.12.01. 09:22:40