A Férfi egy régi kedves írójától vitt magával egy könyvet a villamosra, és miután le kellett szállnia, de a fejezetet még nem fejezte be, megállt a megállóban, egy oszlopnak támaszkodva, hogy elolvassa a hátralevő oldalakat. Hirtelen egy női kéz ért a vállához, úgy tűnt, nem ismerik egymást. Valóban nem, a fiatal nő csupán arra akarta figyelmeztetni, hogy nyitva van a Férfi táskája.
A Férfi egy másodperc alatt végigmérte a hölgyet, aki egy szemvillanás alatt el is tűnt a látóköréből. Végre végigolvashatta a fejezetet, visszatette a könyvet a táskájába – most is csak félig csukta be – és elindult lefelé a lépcsőn.
A lépcsőn, ott, ahol már egy kis árnyék van, egy Nő ült, összekuporodva. Előtte papír, segítséget kért, súlyos beteg, három gyermekét neveli egyedül.
A Férfinak földbe gyökerezett a lába. A Nő túl fiatal és túl szép volt ahhoz, hogy kolduljon. Egy másodpercre találkozott a tekintetük, de rögtön mindketten el is kapták.
Mintha már látta volna ezt a szép, nemes, máskor mosolygós arcot. Van annak már 15 éve. Abból az időből, amikor magányból, szeszélyből feldúlta egy család életét. Mintha ugyanaz a Nő lett volna, akivel akkor magától értetően egymásba szerettek, vagy csak megkívánták egymást, de hát vannak olyan pillanatok, amikor az ember nem tudja, hogy mi a kettő között a különbség, vagy van-e egyáltalán. Aztán amilyen viharosan jött, olyan viharosan vége is lett. De ez a Nő nem lehetett az, hiszen olyan volt mint az a Nő 15 évvel ezelőtt.
A Férfinak nem volt ereje neki pénzt adni. Már leért a lépcső aljára, amikor még egy pillanatra visszanézett rá, hátha a Nő tekintete elárul valamit. Felnézett és a Nő őt nézte. És a Férfi, mint oly sokszor életében, most is gyáva volt visszamenni.
Hazafelé igyekezett megnyugtatni magát, hogy csak a lelkiismerete játszik vele rossz tréfát. Mert a lelkiismeret tudja, hogy mit rontott el, mikor viselkedett aljasul, mikor hagyott sorsára embereket. És azt is tudja, hogy nincs visszajátszás, törlés, újrakezdés, új élet kezdésére csak a halál jogosult. Ő is csak odaát.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.