A piaci kifőzde egyik szabadtéri asztalánál beszélgetünk szüleimmel, a mellettük lévő asztaltól egy hajléktalan mocskosságú, de biztosan alkoholista színű fickó minden mondatukba belekapaszkodik.
Ha a Chelsea kapusának kisfiáról van szó, akkor összehozza Beckham búcsújával, ami amúgy Párizsban volt, nem Londonban. Ha egy kutyás filmről beszélgetünk, az ő elgázolt kutyájáról beszél, aki már 300 ezer forintjába került és mennyire fél az eb a petárdáktól, de ha egy csak kicsit is keményebben nyúl hozzá feleségéhez, a kutya azonnal elkapja a kezét. Amikor indulni készülünk és szüleim a postára mennek, sebtében elmeséli, hogy neki is oda kell mennie, mert volt valami hivatalban, ahol előbb sorszámot húzattak vele, majd három órával később közölték vele, hogy egész héten nem lesz félfogadás, mert valaki az első emeleten ellopta az egyik WC-tartályt, aminek következtében az első szintet elöntötte a víz és a szar.
De a kommunikáció itt még nem ér véget. A megállapíthatatlan korú férfi felhívja a figyelmet arra, hogy a napokban egy nőnek fényes nappal letépték itt a piacon az aranyláncát, kijött vagy ötven rendőr, semmi mást nem tudtak az elkövetőről, mint azt, hogy hátizsákja volt, ezért igazoltattak minden hátizsákost, őt is, pedig mennyivel egyszerűbb lett volna, ha valaki személyleírást tud adni a tolvajhoz. De ez a világ már ilyen – folytatja – nálunk a hegyen a napokban leszúrtak az öregasszonyt.
Akkor már harmadszor fordult vissza, negyedszer azonban elindult másfelé. Vajon talál-e még ma ilyen türelmes hallgatóságot?
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
