A gyümölcs-szezon elképzelhetetlen kóstolás nélkül a piacon, hiszen annyiféle áru van, annyiféle áron. Nem a legolcsóbb a legrosszabb, nem a legdrágább a legjobb. És különösen érvényes a meggyre, hogy nem a legszebb feltétlenül a legfinomabb.
Mivel a meggy a málnával és a fekete szederrel együtt alkotja az én nyári gyümölcs-szentháromságomat, nagyon gondosan válogatok. Aki nem enged kóstolni, számításba se jöhet.
Látok egy szép, csillogó meggyekkel teli ládát, 580 kilója. Megkérdezem a tulajdonosnak látszó hölgyet, szabad-e. Igenlő választ kapok.
Megízlelem a meggyet, hát sajnos nem állta ki a próbát. Nagyon savanyú, az idén már ettem ennél sokkal édesebbet is.
- Köszönöm – mondom csalódott hangon, és távozom.
- Mocskos zsidó – sziszegi a nő, de azért halhatóan.
A fene azt az éles fülemet. Meleg van, de azért még nem hallucinálok. Rögtön visszafordulok.
- Nekem mondta? – kérdezem.
- Mit? – kérdez vissza nyomban.
- Azt, hogy mocskos zsidó…
- Én? Meg sem szólaltam – mondja a nő és undorral elfordul.
Nem folytatom a terméketlen vitát. Kölcsönösen megkóstoltuk egymást és egyikük sem tudta lenyelni a másikat.
Két standdal odébb csodálatos meggyet vettem. 780-ért. Érdi meggyet, aki nem volt kíváncsi a származásomra.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
