Délelőtt fél 12. Kétszer csöngetnek hosszan. Csak nem a töksüket közös képviselő, akinek már milliószor elmagyaráztam, hogy ne csengessen? Párom éppen dolgozik, munkájához teljes csend kell, én pedig a hőségre való tekintettel szuperneglizsében vagyok. Nem a töksüket közös képviselő. A nagy darab, tökkopasz postás.
Ajánlott levelet hozott. Személyi igazolvány-számot kér. Eddig még sosem kért. Nem tudom fejből. A régit tudtam, mert az megegyezett 9/11 első becsapódásának időpontjával. Ezt még nem tanultam meg. Előkaparom, felírja, nem is ellenőrzi. Két helyen kér aláírást, az egyik helyen kétszer is, egyszer nyomtatott betűkkel, egyszer kurzívval.
- Mi ez? – kérdezem.
- Nem tudom. Talán nemzetbiztonsági hivatal.
Egy pillanatra megáll bennem az ütő. Ez hiányzott most, van egy csomó úti tervünk, csodás tájak és zarándoklatok, aztán kiderül, hogy nem mehetek sehová, mert nemzetbiztonsági kockázatot jelentek. Még jó, ha megúszom házi őrizettel. Hogy éppen én? Miért ne? A minap az egyik barátomat nem engedték be abba az archívumba, ahol többek között az ő szellemi termékeit őrzik, mondván, nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ha ő igen, akkor onnan én már csak egy lépés vagyok.
Átveszem a levelet, ránézek a feladó pecsétjére. Megnyugszom. Csak a főváros, az iparűzési adókivetéssel.
Vicces fickó ez a postás. Egyszer összeszólalkoztunk, mert éppen a szeme láttára téptem össze az ingyenes propagandaújságot, és nyomatékosan megkértem, hogy kíméljen meg ettől a kiadványtól a jövőben, úgyis ezt fogom tenni vele. Láthatóan rossz néven vette, ráadásul véletlenül „kolléga úrnak” neveztem, ami szintén felért számára egy sértéssel.
Most, ha csak 30 másodpercre is, beteljesülhetett a bosszúja.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
