Írolvasgondol

Áron, jó nevű újságíró, négy évvel ezelőtt vesztette el „öröknek” hitt munkahelyét. Szabadúszó lett, és munkát, főként ismertségének köszönhetően, kap jócskán, ám munkaadóinak többsége – ilyen vagy olyan okokra hivatkozva - egy idő után nem fizet és ilyenkor Áron továbbáll anélkül, hogy bármit tenne.

Az egyik, Győző, aki egyfajta „üzleti New Age”-dzsel kecsegtette, már kétszer is elvitte őt az erdőbe, de amikor Áronnak több mint fél éve nincs jövedelme, ismét enged Győző csábításának, aki magabiztosabb, mint valaha. Eddig soha nem látott távlatú tervekbe avatja be – igaz csak szóban -, amelyek mögött meg nem nevezhető erők állnak. Még régi tartozásának kifizetését is megígéri. Felesége, Judit, akinek népművészeti tervei és hímzései iránt nagy a kereslet, figyelmezteti: Győző szélhámos vagy elmebeteg, vagy mindkettő. Mégis szerződést kötnek, de Győző már az első hónapot sem fizeti ki. Három hónap után Áronnál elszakad a cérna.

Felhívja Győzőt, kérdőre vonja, de az üzletember a szokásos homályos válaszokat adja neki, amikor a pénzről esik szó, korábbi ígéretét letagadja, és azt állítja, hogy Áron nem teljesítette a szerződésben foglaltakat.  Áron megfenyegeti, hogy feljelenti, mire Győző perrel fenyegeti őt rágalmazásért és közli: nem sajnálja a pénzt az ügyvédre.

Judit e szóváltás után arra próbálja rávenni Áront, hogy hagyja az egészet, mert a végén teljesen kiborul, inkább minden erejével próbáljon valami komoly, megbízható munkát keresni. Lehet, hogy valami egész másba kellene kezdenie. Áron azonban kijelenti: megöli Győzőt. Judit először nem veszi komolyan e kijelentést, mert úgy gondolja, hogy a férje a légynek sem tudna véteni.

Eltelik egy hét, és Áron mintha nem is akarna már dolgozni. Ezzel szemben szinte egész nap krimiket néz a tv-ben, főleg Columbót és minden epizód után azt elemezgeti, hogy hol hibázott a gyilkos. Judit kezd komolyan aggódni Áronért, próbálja másfelé terelni gondolatait, de hiába. Próbál Győzővel beszélni, de ő sem tud vele dűlőre jutni.

Néhány nappal később Áron kenyérért megy a közeli aluljáróba, ahol már jól ismeri őt néhány hajléktalan, mert hol pénzt ad nekik, hol pedig egy üveg borral lepi meg őket. E hajléktalanok viszonylag fiatalok, még jó erőben vannak. Beszélgetni kezdenek erről-arról. Áron egyszer csak megkérdezi tőlük, hogy mennyiért tennének el láb alól egy gazembert.

Áron álláskereső leveleire nem válaszolnak a cégek, hivatalok, legfeljebb ügynöki munkát ajánlanak neki. Egyik reggel Áron közli, hogy elmegy otthonról, és majd jön valamikor. Judit félti ugyan, de nem áll az útjába, mert tudja, hogy az csak rosszabb lenne.

Áron a Duna-parton sétál, később benéz egy kocsmába, ahová régebben sokat járt, de csak egy paradicsomlevet iszik. Aztán felsétál egy közeli hegyre, nézi a várost. Élvezi az egyedüllétet, mintha egy kicsit meg is könnyebbülne. Közben többször is megcsördül a zsebében a mobilja, de nem veszi fel.

Áron estefelé tér haza. Judit teljesen feldúltan fogadja: Győző meghalt. Az egyik tv-híradó szerint egy budapesti plázában egy őrültnek látszó ember tömegbalesetet okozott, amikor egy lefelé vezető mozgólépcsőn mindenkit félrelökött. Az ismert vállalkozó esés közben olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette. „Valaki megelőzött” – mondja Áron, majd, hogy megnyugtassa Juditot, elmondja, hogy merre járt aznap.

Másnap a rendőrség elviszi Áront, és közlik vele, hogy gyanúsítottként hallgatják ki. Áron nekik is elmondja, hogy mivel töltötte előző napját, de alibijét legfeljebb egy ismeretlen Duna-parti kutyás hölgy és egy olyan pultos lány igazolhatja, aki most látta őt először.

Judit, aki nem tud Áron és a hajléktalanok beszélgetéséről, kétségbeesésében Győző feleségét, Anikót hívja fel. Korábban egyszer találkoztak, és úgy érezte, hogy az asszonynak is kételyei vannak Győző üzelmeivel kapcsolatban. Anikó bevallja, amit Judit sejtett: ő jelentette fel Áront, miután hallotta a Győzővel való utolsó beszélgetésüket és állítása szerint Áron már korábban is megfenyegette férjét az adósságok miatt. Ráadásul Áron tudta, hogy Győző mindig abban a plázában bonyolítja üzleti találkozóit, tehát könnyen felbérelhetett valakit, hogy balesetnek látszóan megölje a férjét. Judit azzal próbál érvelni, hogy tudomása szerint Győző még legalább fél tucat embernek tartozott milliós összegekkel, mire Anikó „megnyugtatja”: hamarosan az összes potenciális gyilkost begyűjti a rendőrség.

Judit azonnal hívja Győző többi károsultját, többségükben Áron barátait, volt kollégákat. Valamennyien megdönthetetlen alibivel rendelkeznek, volt, akit már ki is hallgatott a rendőrség, és ki is engedték. Ügyvédismerősük elérhetetlen. Az asszony elmegy a kocsmába, a pultos hölgy persze nem emlékszik rá, pedig akkor éppen ő volt az egyetlen vendég, de nem beszélgettek. Judit megpróbálkozik a lehetetlennel: lemegy a Duna-partra ugyanabban az időben, mint a férje, hátha találkozik a kutyás hölggyel. Szerencséje van: a nő ott van és emlékszik is Áronra, aki jól eljátszott a vizslájával és kész tanúskodni is mellette.

Az ügy azonban nem várt fordulatot vesz. Jelentkezik az „ámokfutó”, miután megtudta, hogy Győző meghalt. Vidéki fiatalember, aki abba a plázába sietett egy állásinterjúra, de eltévedt az épületben, ezért rohant úgy, mint az őrült. Nem ismerte sem Győzőt, sem Áront. Leendő munkaadója is igazolja őt. Áron szabad.

Áron hazatér. Bár van némi lelkifurdalása Győző miatt – a gondolat teremtő ereje – de azért valahol mégis megnyugszik. Judit jó hírrel várja: egy volt tanítványa, egy jól menő informatikai cég tulajdonosa, hírportált indít, és Áront szeretné főszerkesztőnek. Áron előbb szeretné dédelgetni egy kicsit csodálatos asszonyát, de Judit határozott: „Én holnap is itt leszek, az állás nem vár meg”. És máris diktálja a telefonszámot.

Áron előveszi telefonját, majd összecsukja. Rémülten jön rá, hogy elvesztette legendás munkakedvét, és ha Győző meghalt, akkor is fog találni valakit, aki megérdemli, hogy megöljék. Benéz a kamrába és látja, hogy elfogyott a kenyér…