Írolvasgondol

Az első világháború évei alatt átlag 800 francia halt meg naponta. Ezért talán illetlenségnek tűnhet azzal foglalkozni, hogy ebben az időben mit olvastak a katonák és a civilek, de Benjamin Gilles, fiatal francia történész vállalta a kockázatot és érdekes könyvet irt a háborúnak erről a vetületéről.

Az olvasmányok tükrözik a konfliktus alakulásait, a várakozást, a félelmet, amelyet a fronton és a hátországban kiálltak az emberek. Kiderül, hogy a katonák először a hozzátartozókat akarták informálni, megnyugtatni. Nem véletlen, hogy a kereskedelem a tollakat és a noteszeket reklámozza. A katona, miután irt családjának, maga is informálódni akart. A lövészárkokban újságokat, lapokat olvastak, 10 milliós példányszámukról ma csak álmodnak a kiadók. A Nagy Háborúban könyvek, újságok uralták a kultúrát.  Soha sajtó nem terjedt annyira, mint akkor - írja a szerző. Újságot olvasott minden második felnőtt. A cenzúra és „az agy megdolgozása” ellen 1915-ben megjelent a Canard Enchainé című, ma is nagy hatású szatirikus lap, amely felfedte, amit más lapok elhallgattak.

Benjamin Gilles emlékeztet arra,hogy az analfabetizmus akkor kétszer olyan alacsony volt, mint ma. Az 1914-es sikerkönyv, többek között Goethe műve, Az ifjú Werther keservei voltak, de az első ütközetek után, érthető módon, a német szerzők iránti igény eltűnt, helyüket a szövetséges táborhoz tartozók, Mark Twain, H.G.Wells, Edgar Allan Poe foglalták el. A könyvfogyasztást a vásárló erő is jelentékeny mértékben befolyásolta. A könyv átlag 3,50 frankba került, míg az újság 1 centime- ba. A közkatonák a sajtóban folytatásban megjelenő regényeket olvasták. Nagy sikere van Henri Barbusse Tűz-ének. Barbusse, aki önkéntesként harcolt, leírta benne a katonák mindennapi életét ás hogy még hitelesebb legyen, argójukat használta. Könyv különleges összekötőkapocs lett a harcolók és családtagjaik között, mert Barbusse úgy írta meg, mintha a feleségéhez szólt volna. A Tűz, amely 1916-ban 250 ezer példányban kelt el a frontokon és a hátországban, volt az első nagy háborúellenes regény, amely mintául szolgált később olyan remekművekhez, mint Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan, vagy Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című regényéhez.

Sigmund Freud, akinek két fia harcolt az osztrák hadseregben, ekkorra már felmérte a háború minden iszonyatát, és nem lelkesedett iránta úgy, mint l9l4-ben. Német részről a Birodalom által ajánlott műveken kívül nagyon olvasott volt a Gyász és melankólia,  amelyben a pszichoanalitikus arról ír, hogy egy kedves lény elvesztését nem lehet pótolni.

„Az olvasmányok- írja Gilles - mind a civileknek, mind a katonáknak szellemi táplálékot adtak ahhoz, hogy megértsék, mi történik a harctéren. Olvasták Barbusse-t, de Tolsztoj Háború és békéjét is”

A könyvigényhez alkalmazkodtak a kiadók ás szerkesztőségek is. Kis formátumú lexikonokat ajánlott a Larousse és megjelentek a klasszikusok is zsebkönyv alakban. Az olvasásnak szentelt idő, ugyanis rövid és gyakran félbeszakított volt. Ez magyarázza a rövid történetek és a versek, antológiák sikerét.

1916-tól, a somme-i sikertelen offenzíva után, amely egyetlen napon 50 ezer ember halálát követelte, tudatosodott, hogy a háború még elhúzódik és mentálisan épen kell kikerülni a pokolból. Jules Verne regényei lettek a legnépszerűbbek.

„Ezek az olvasmányok- magyarázza a szerző - egy másik vízióját adják a háborúnak. Az emberek nem azért olvastak, hogy elfeledjék a háborút, hanem azért, hogy meneküljenek a halálos sors nyilvánvalóságától, a valóság rettenetétől.”