Írolvasgondol

A. Örökben, örökre – Római képek (2002 ősz)

1. Az Ara Coeli-templomban, ahol némán kimondtunk a holtodiglant

markomban

hangjaid füzére

rózsák szent színét

rügyezi a reggel

űzött glóriák

ürömmel vetett

határainkon tapos

az áhított ég

2. Hangok Szent Péter és Szent Pál börtönében

valaha volt üldözöttek

szimfóniája harsan jajongva

sorsába nyugvó sóhaj

isten-idézés zizzen

ujjongó könyörgés

föld alatti börtön

szemszúró hidege

tüdőfojtó lélegzete

kétezer éves fájdalomban

émelyegnek

a fényesre kopott földpadlón

harmatot szül a zöld mohapad

a múlt könnye nem apad

3. Michelangelo Mózese előtt a San Pietro in Vincoli templomban

1.

néma imák

titkolt törvények között

tenyérré táncoltatott

láncon függ

lelkünk

2.

Ő, aki Mózes glóriájára

Szarvakat tűzött

Ki Heródes lábára

Béklyót,

Pilátus karjára

Mámorláncot

Vetett.

Ki a hitetlen nyakába

Koszorút akaszt,

Homlokát keresztjellel

Áldja.

Ő, kit a szeretet útja

Szegelt keresztfára.

Ki Péter láncait

Darabokra tépte…

Feszületre szegelve,

Szárnyaszegetten,

Megalázva,

Tövistől rágva,

Kínozva, csalva,

Ítéltetett Megváltásra

4. Balkán a Virgo Maria templom lépcsőjén

Nézd, a lépcsőkön a rongyos szívű, maszatos, elgyötört anyát. Életre ítélt csecsemő zsibbad a karján. Pietás bánat könnye villan a szeme sarkán.

Nézd, lépcsődön a megkoszosodott koldusokat. Az első fok bérlője riadtan horkan, a másodikon alvónak nadrágjában a keze ingyen boldogsága.

Nézd, lépcsődön örömcsókot váltunk. Legyen megszentelt, ingyen osztott áldás a ránk mosolygó szemnek.

5. A Piazza Navona forgatagában

Örvénylő színkavalkád, hullámzó hangkavalkád, ezernyelvű zsongás. Áradni kész tenger. A tér éjjel-nappal örökmozgó, duruzsoló vére épület-erei között. Lélegző, szív-frekvencián dobbanó Szabadság-szobor (néha a pléhdobozában csörrenő pénzre pislog). Az ezüst arcú, ezüst bőrű, ezüst ruhás bíboros áldást oszt gépmozgású karjával. Ha Euró csillan dobozában, modellt áll velünk egy fénykép erejéig. Odébb XXI. Századi fáraó eleven szobra. Tekintete merev, pedig szívében ott harcol Ré fénye, Széth gyűlölete – marad, aki volt, élni kell. Lassan gyűlnek az érmek…kenyérre kell, vagy szeszre, tandíjra, vagy drogra? Állnak az élő szobrok az önként vállalt vártán, mozdulatlan, csúfondáros piszkálódás, nevetgélés, csiklandozás sem hozza ki őket méltatlan-szomorú szerepükből. Ha adsz: sújt a gyújtó megvetése. Nem rezdül ajkuk köszönetre, nevetésre. Ha nem adsz…

A szökőkutakon éhes, zsibongó legyek a babilóni, embereknek látszó, száz nyelvű turisták. Lassan árnyék vetül a térre, óvatosan lopakodik az este, és vele Domitianus színházának filmje surrog a Piazza Navona vásznára. Fagylaltunk könnye csordul köveire.

6. A Colosseum kövei között

tízezrek halála-léte

a diadal ívébe vésve

némák nyelvén

ordítanak szétesett szirtek

kaviccsá szétporladt kövek

plebejus sorsuk tapsolni

a romboló győzteseknek

hangtalan hull semmibe

a megalkuvók éljenzése

kezemhez érinti ujjait

új életre kel

a kétemeletnyi boltív

földből sarjadó vérereiből

vad leánder burjánzik elő

párducként cserkészve

az újkor gladiátorait

7. Isola Tiberina, fák, vizek, madarak között

1.

Esőtlen szomjazik,

Lustán tekereg a Tiberis

A hidak talpainál

Kontúrja a százados

Platánok sora.

Évődve kacsint

Az eléje térdeplő házak

Ablakaira.

Az ősztől szelídült nap

Lágy sugarakat pottyant

A tétován sárguló levelekre,

Megbicsaklik fénye

Egy rakparti lépcsőn hagyott,

Egyszer használatos fecskendőben.

2.

Eső fényesíti a Tiberis szigetét,

És a tegnap még lomhán bóbiskoló

Fáradtan tocsogó habokat.

A jóllakott folyó felett

Korgó gyomrú kárókatona tördeli

Torkában a rozsdás hangokat.

A víz szikrázva rohan,

Tejszínként veri habbá

A napkristályokat,

Ostromolja a partokat.

Tegnap még lustán tükrözte vissza,

Ma erőre kapva vívja a kecses hidakat.

Idő sistereg cseppjeiben,

Elmúlt századokról mesél:

Habár elkoptatta csikóéveit,

Ma az egynapos eső erejétől

Ismét rátarti legény.

8. Caracalla termái

kőarcú idő a kamasz

őszben

koronás fenyvesek

emberöltők rabszolga

csendjében

9. Quo Vadis, Domine?

Íme az

Igaz út

Szétnyíló ága

Kié a kóró

S kié

Virága?