Piac, külső standok, tavaszi napfény játszik a gyönyörű piros és sárga almákon, de csodásan ragyog a fekete aszalt szilva, a bordó aszalt áfonya és az aranyló aszalt sárgabarack-tálakon is.
Idősebb cigány családé a stand, régóta vásárolunk náluk. Míg az asszony kiméri a finomságokat, mellette férje dalba kezd: „Rontása tört ránk a zúgó viharnak…”
A mellette lévő stand árusa rögtön bekapcsolódik, füttyel. Életem Párjában is feltolulnak az emlékek, nem kell őt sokat biztatni, ha énekelni lehet. „Nahát, még az ilyen kislányok is ismerik ezt” – udvarol neki egy sort a füttyös. Éppen azon gondolkodtunk, hogy szólunk szüleinknek, valamikor kórustagok voltak, aztán alakítottunk egy spontán dalárdát.
„Ezt itt nem illik énekelni – halad át a színen egy méltatlankodó hölgy – itt vannak a jobbikosok”. Valóban, valahol a közelben táboroznak szennylapjukkal. „Miért? Demokrácia van, szólásszabadság!” – vágja rá Életem. A füttyös is rögtön reagál. Rákezd, hogy „Előre ország népe…” Ezt már én sem hagyom ki, én is rázendítek. A méltatlankodónak már az árnyéka sem látszik.
Van a Casablancában egy jelenet, amikor a Rick bárjába betolakodó náci tisztek énekelni kezdik az Őrség a Rajnán című dalt. Az üldözött Victor Lazlo pedig odaszól a zenekarnak: Játsszák a Marseillaise-t. Rick rábólint, és a híres ellenálló megadja a hangot: „Allons enfants de la Patrie” – és az egész közönség felállva énekel. A németek egy darabig még megpróbálják őket túlharsogni, de aztán feladják és leforrázva leülnek. Strasser őrnagy tehetetlen dühében nem tehet más, mint hogy bezáratja a mulatót.
Azt hiszem, ez is egy szép barátság kezdete. A piac még nyitva van.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
