Jobb látni karonülô varjút, mint üllôn majomnak lenni.
A holtidô leírható lenne napjainkból, a léhűtôk örökké élnének.
Minden megkérdezettbôl lehet megkérdôjelezett, ha alaposan kikérdezik.
Minden sor elfogy egyszer. A hódolóké egy kicsit lassabban, mint a gyászolóké.
Világpolgár lesz az, aki képtelen beilleszkedni a polgári világba.
Az emberi lényekkel akkor kezdôdik a baj, amikor a Lények eluralkodnak az Emberek felett.
Az eltűntek párhuzamos sínpárjai a végtelenben frontálisan ütköznek.
Bort prédikáló próféta is képes sziklaarcok könnyeinek fakasztására.
Mindig jobban szerettem a szürrealistákat, mint a szűrrátétes realistákat.
Magyarország a rémségek kicsiny boltja, határtalan kínálattal.
A nôket sem a ruha teszi. De mi lenne velük, ha ebben sem hinnének?
A férfiak gyakran használják műtárgynak a nôket. Mint a múzeumban, továbbsétálnak, ha már kigyönyörködték magukat, vagy másokkal is osztozniuk kell.
Baj van az élôk lelkével ott, ahol a holt tárgyaktól nehezebben szabadulnak meg, mint a halott emberektôl.
Dzsunga Magyarország nem ország. Csak imázs.
Hol a hazája annak, aki külhonban büszke szülôföldjére, otthonról pedig legszívesebben elmenekülne?
Két demokratikusnak mondott állam között is lehet akkora kontraszt, mint a rasztafári és a pederaszta között.
Két szék között az öledbe esnék.
Lelkemen kókadt ribik libikókáznak.
(2000)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
