Engedd közel hozzánk
a szabadság
sirály-akaratát
míg alámerülve
a határtalan örök-vízébe
az élet ékes só-szemei
pörgetnek értünk
pogány litániát
tökéletes órák
alfa-násztáncot jár
szélízű visszfényben
a szégyentelen nap
boríts be magaddal
s vezess lélek
tükör-mélységére
hűs talpad
édes selyemútján
milliárdnyi mozgás-memórián
nyugtatom gyorshajtó szemem
ott ahol a vándor szellemek
mint áramlatok
jönnek-mennek
és vibráló íriszükkel
megérintenek
ezüst délután
meghitt csendünk mézes
gyümölcskelyhe
gondolat szótlan ösvénye
vidd lépteimet
elhallgatott énemhez
6.
ússzunk be egy szikla
gyémánt-szívébe
írjuk fel utolsó félelmünket
a feledés barlangfalára
járja át boldog sodrásával bőrünket
a szerelem őseleme
ég-távolban gördül
a mennydörgés
ha asztrál-húsunk
egymásba villámlik
És a Fent hirtelen lámpásai
fellapozzák a Jelenések Könyvét
hogy az Igazak
színről színre lássanak
és összebújjanak
asszony-öböl
hol meghunyászkodnak
a tarajos fenevadak
hol a földgyűrődéseket
őrző távoli tengerfenék
kezed ügyébe ér
hol az átmenő árnyalatok
olykor egy percet sem időznek
hol a metsző kövek is
jósággá gömbölyödnek
hol az égtájak kibillennek
és egymással nem feleselnek
ott vár engem
nyugvó élethelyem
2014. augusztus 17-21 Rabac, Horvátország
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
