Spencer Davis a magyar ifjúsági (szub-, ellen-) kultúra szerves része. Egyike volt az első olyan nagy angol bandáknak, amelyek Magyarországon jártak, 1967 júliusában örvendeztették meg a Kisstadion közönségét, igaz, már nem a legnagyobb felállásban. Aztán ki ne ismerné az immár nemzedékről nemzedékre szálló hagyományt a „Kiviszem a lovam”-ról, azaz a Gimme Some Lovin’ című remek blues-rock nótáról, amelyet hajdan illett tudni minden amatőr zenésznek, és alaplecke volt a bevezető basszus-dübörgés a négyhúros művelői számára is? Amikor 1998-ban személyesen találkoztam magával Davis-szel, már a csak a poén kedvéért is, no meg azért, mert ő eredeti foglalkozására nézve nyelvtanár, beszél vagy nyolc nyelvet, elmeséltem neki ezt a „műferditést”, amelynek hallatán igazi nyerítésben tört ki…
https://www.youtube.com/watch?v=UlLRgcjUkvw
Spencer Davis soha nem tartozott a világrengető muzsikusok közé, viszont elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal a rock-történetben, hogy felfedezte Stevie Winwood-ot. Stevie mindössze 15 éves volt, amikor 1963-ban bekerült a csapatba bátyjával a nála 5 évvel idősebb Muff-fal (aki másfél évtizeddel később producerként azzal került be a modern zenébe, hogy ő gondozta a Dire Straits első lemezét), és a pletykák szerint Spencer adta rá az első hosszú nadrágot, hogy egyáltalán beengedjék a gyereket nyilvános helyekre. A kis csodagyerek pedig hálából néhány évig frontembere lett a birminghami bandának, énekét Ray Charles-éhoz hasonlították, gitározott, orgonált, később a Hammond egyik mesterének tekintették. Aztán egyszer csak a kisfiú kinőtte tanítómesterét, és önállósította magát, ahogyan ez már lenni szokott. Így, amikor Davisék Budapestre jöttek, az ifjabbik Winwood már a Traffic-kal írta tovább a rock-históriát és ott bontakozott ki igazán szerzői vénája. Még találkozunk vele. Addig azonban szórtak néhány azóta is közkedvelt slágert, a „Ló” mellett a Keep On Running-ot, a Georgia On My Mindot, az I’m A Mant, a Somebody Help Me-t és a When A Man Loves A Womant.
Ez utóbbi két dal hallható a SDG harmadik, utolsó „Winwood-os” albumán, az Autumn 66-on, amely szeptemberben jelent meg. Akkor még nem sejthették, hogy valóban bekövetkezik az ősz a banda számára és a testvérek hét hónap múlva távoznak és csak Pete York dobos marad hűséges Spencerhez. (Ő 1969-ig bírta, majd mindenféle alkalmi szupergroupokkal játszott hosszú éveken át).
A korabeli kritika úgy látta/hallotta, hogy a Spencer Davis Group inkább a kislemez-slágerek specialistája, albumaik, amelyeken sok a feldolgozás, nem annyira ütősek. Persze ez is viszonylagos dolog, ismerünk olyan énekest, akinek szinte egész pályafutását a jól megválasztott feldolgozások fémjelzik. Az az úriember szintén a fehér soul-blues műfajában tevékenykedik és Joe Cockernek hívják….
https://www.youtube.com/watch?v=WQEZQDKGLh4
És azért kell nem kis bátorság ahhoz, hogy olyan híres dalokat is előadjanak, mint a Nobody Knows When You’re Down and Out, ami Bessie Smith védjegye volt, a Midnight Special című börtöndal, amelyet a nagy elődök közül többek között Big Bill Broonzy adott elő (ismerjük a Creedence Clearwater Revivaltól is), vagy Elmore James Dust My Blues-át.
És énekelje valaki úgy fehér ember létére a When A Man Loves A Womant, olyan fátyolosan szárnyaló hangon, mint Stevie! (A feketék közül nálam nem az eredeti, a number one-os Percy Sledge, hanem Otis Redding a nyerő..). Winwood-ot tekintették az ítészek a „kék szemű soul” (blue-eyed soul) előadói prototípusának (Még egy ilyen ostoba kifejezést), mindenesetre túl sok követője nem akadt…
https://www.youtube.com/watch?v=emfJKv0x3Rw
Davis még 1969-ig vitte tovább a bandát, aztán feloszlatta, ment tanítani. A 70-es évek közepén újra próbálkozott, új zenészekkel, de a régi sikereket nem tudta feleleveníteni. A 90-es évektől azonban újra igen aktív: magyarországi látogatásakor ismét egy olyan muzsikussal lépett fel, aki szinte egymaga elvitte a bandát – basszusgitáros létére – a hátán: Colin Hodgkisonról van szó, Alexis Korner egykori muzsikusáról, aki az egyik legkülönlegesebb jazz-blues banda, a Backdoor alapítója volt, majd megfordult tucatnyi bandában a Whitesnake-től Mick Jagger szólócsapatáig.
Track listing:
Together 'Til the End of Time (Frank Wilson)
Take This Hurt Off Me (Don Covey, Ron Dean Miller)
Nobody Knows You When You're Down and Out (Jimmy Cox)
Midnight Special (Traditional, arr Spencer Davis)
When a Man Loves a Woman (Andrew Wright, Calvin Lewis)
When I Come Home (Jackie Edwards, Steve Winwood)
Mean Woman Blues (Claude Demetrius)
Dust My Blues (Elmore James)
On the Green Light (S. Winwood)
Neighbour, Neighbour (A.J. Valier)
High Time Baby (S. Winwood, Davis, Muff Winwood, Pete York)
Somebody Help Me (Jackie Edwards)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
