A római birodalom terjeszkedését segítette egy kedvező klima. Az Alpokat egy időben nem bontotta hó, a légiók szekerei át tudtak haladni rajtuk. Ezt a periódust a tudósok elnevezték “ Roma Climate Optimum”-nak. Ez a klíma segítette az új, nagy birodalmak létrejöttét Európában és Ázsiában is.
Felmelegedési periódus volt Kr. u I. és a IV század között, de a hőmérséklet utána másfél fokkal lejjebb süllyedt, hidegebb, csapadékosabb telek voltak. Ez volt a “ Pessimum Alto Medievale.” Olaszország árvizek áldozata volt, a római birodalom elvesztette afrikai gabonaraktárát, megbukott és a kontinensen nagy migrációk zajlottak.
A történelmet gyakran járták át ilyen típusú klimatikus változások, például, Egyiptomban Kr.e. a VIII. században, amikor széthullott Takeloth fáraó birodalma, vagy a Föld másik részén a majáké. A Föld civilizációinak mindig figyelembe kellett venniük a környezeti és a klimatikus körülményeket és a fejlődésükről szóló történelem sem hagyhatja ezeket figyelmen kívül. Erről szól Wolfgang Behringer-nek ‚a Saarland-i egyetem történészének “ A klíma kulturális története” című könyve.
Az Európai Történelmi Kutatási Központ vezetője, aki nemzetközileg elismert szakember, ebben a kötetben három célt valósított meg: bemutatja, hogy planétánk történetében milyen nagyok voltak a klimatikus változások, megvilágítja annak okait és nyilvánvalóvá teszi,hogy az emberi társadalom hogyan reagált ezekre a változásokra és hogy a reagálás mikéntje inkább függ az emberi kultúrától, mint a tudományos adatokból származó modellektől. Ezzel a bonyolult összefüggéssel már más illusztris történészek is szembenéztek, többek között a francia Emmanuel Le Roy Ladurie is. De Behringer érdeme, hogy teljesebb, sok tekintetben elemzőbb képet rajzol.
Nagyobb figyelmet kell szentelni a történelmi események értékelésénél a klimatikus változásoknak. - írja. A francia forradalom kitörésében, például, nagy szerepet játszottak. 1789 táján először rendkívüli szárazság volt, majd nagy esőzések következtek, amelyek tönkretették a termést, utána pedig a hideg bénította meg az életet. A rákövetkező enyhülés áradásokat hozott és ez betegségek terjedését idézte elő. A körülmények miatti éhínség lázadásra ösztönözte az embereket, megrohamozták a szekereket, amelyek gabonát szállítottak.
Bár XVI. Lajos uralkodása idején az évezred leghidegebb telei
voltak, az elégedetlenség növeléséhez, kétségtelenül hozzá járult a tehetségtelen politika is.
Korábban, az úgynevezett kis jégkorszakban, amely 1300-tól 1900-ig tartott, a nagy klimatikus változások és a források csökkenése vallási, szociális és politikai konfliktusokat okoztak. Pszichikai jellegű betegségek, ostoba hiedelmek keletkeztek, voltak olyan vélemények, amelyek szerint az öngyilkosságok okozzák a rossz időt. Szaporodtak a boszorkányperek és növekedett az antiszemitizmus.
A lehűlés más vonatkozásokban is éreztette a hatását. A gótika átadta a helyét a barokknak és 1600 körül a faépületeket felváltották a kőházak, amelyek nagyobb biztonságot adtak. Változott az öltözködés is, vastagabb, melegebb anyagokból készültek a ruhák és a festészet, mint ahogy El Greco képei és Pieter Brueghel téli tájképei mutatják, szintér tükrözte a változásokat.
A Felvilágosodás korában a klíma kedvezőbb volt, bár hidegebb, mint ma, és ez azt az illúziót táplálta, hogy javultak az életviszonyok. Mindez rövid ideig tartott, jött egy lehűlési hullám és a XIX. század végén ismét egy kis javulás, amely 1940-ig tartott. Ehhez a periódushoz tartozik az ipari forradalom kite1jesedése. Majd a tudósok újra és újra lehűléseket jósoltak, az 1972-es stockholmi nemzetközi környezeti konferencia használta először a global cooling, a globális lehűlés kifejezést. Az ellene való védekezésül olyan extrém javaslatok is születtek, mint egy gát építése a Bering-szoroson és a sarki jég fekete, a napsugárzást elnyelő réteggel való befedése.
Aztán hamarosan elérkezett a globális felmelegedés. És Paul J. Crutzen Nobel-díjas tudós azt állította, hogy az ember kiiktatta a természetes klímaritmusokat. Ehhez azonban, a könyv szerzője szerint nem elegendőek a főként elméleti síkon meglévő eszközök, mivel még nem teszik lehetővé annak elemzését, hogy mi következhet be a jövőben.
„A tudósoknak tartózkodniuk kellene attól, hogy Nostradamus szerepét játsszák. A komputeres szimulációk nem működnek jobban, mint azok a premisszák, amelyeknek alapján az adatokat kapjuk. Ezek csupán várakozásokat írnak le, nem a jövőt. A klíma változik, mindig is változott. Hogy miként reagálunk rá, az kultúra kérdése.”- írta Behringer.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
