Gyűrt arcú, hamuszürkébe hajló színű férfi rogy le mellém a buszon a Hungária körúton. Megköszöni a helyet, majd lehajol az ülés alá – és felvesz egy vastag, aranynak látszó gyűrűt!
A gyűrűn fehér papír, rajta piros számok: 179.000 Ft.
„Ez valódi?” – kérdezi tőlem. „Annak látszik” – felelem.
A férfi felvillanyozódik, és valami fura keveréknyelven ajánlgatni kezdi „talált” portékáját. Annyit hámozok ki belőle, hogy 10 doboz cigarettát kér érte és próbáljam meg. Mutatom neki, hogy nem kell, különben is túl nagy lenne a vékony ujjaimra. De csak nem hagy békén, még jó, hogy le kell szállnom. Utoljára még utánam szól: öt doboz cigaretta…
Így nem lett 179.000 forintos aranygyűrűm.
Egy órával később a Bosnyákon. Buszra várok, mellettem folyik a biznisz. Az eladó már pertuban van a potenciális vevővel. „Adok egy kartont kettőben” – tukmálja az aznapi akciót, de hiába. Bezzeg, ha itt lett volna a gyűrűs ember, rögtön megköttetett volna az üzlet…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
