Riportot készítek egy írónővel, aki könyvének megfilmesítésére készül barátnőjével.
Az írónő kicsi, törékeny, szőke, rövid hajú, halvány bőrű, nagyon kékszemű, barátnője sötétbarna, szemüveges, nagy barna szemű, sportos alkatú. Nagy szeretettel fogadnak mindketten, talán túlságosan is, és felajánlják, hogy tartsak velük, legalább vezethetem a forgatási naplót. Beleegyezem, mert vonz a kaland.
Magukkal cipelnek tehát Görögországba, a Meteóráktól az Olümposzig, ahol már jártam régebben. A filmben nincsenek színészek, a két nő mellett csupán a véletlenszerűen képbe kerülő helyiek játszanak, az igazi főszereplő a táj, annak izgalma és veszélyessége. A történetből lassan kibontakozik előttem, hogy saját, többszörös féltékenységi drámájukat veszik filmre. Mindketten biszexek, és miközben már-már betegesen ragaszkodnak egymáshoz, másokkal is szívesen kikezdenek, a másik szeme láttára, egyfajta lelki szado-mazochizmusból, velem is, miközben én próbálok minden erőmmel a riportomra és a forgatási naplóra koncentrálni.
A feszültség azonban tarthatatlanná válik, miután túléljük a legkézenfekvőbb helyszínt, a Meteórák szikláit, a tengerparti szállodába leérve az írónő gyilkosságra készül: igazi férfias késpárbajban akarja megölni a rendezőnőt, aki az én szobámba menekül, tőlem vár védelmet – egyben szerelmet is. Ez azonban csak olaj a tűzre, mert az írónőnek meggyőződése, hogy mi már az út elején összeszűrtük a levet, és most mindkettőnkkel végezni akar…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
