Mindig vannak olyan dalok, amelyek valakinek sokat jelentenek. Mindig akad egy ember, aki azzal erősíti meg egy dal jelentőségét, hogy karjaiba vesz egy nőt, vagy belevág az éjszakába. Ez adja meg a dal méltóságát. Nem a dalok teszik dicsővé az emberi tevékenységet, hanem az emberi tevékenység a dalt.
Nincs benne sem a szabadság, sem a korlátok érzése, amikor írok. Csupán a kemény munkáé.
Az ember egyik legnagyobb átka a dologtalanság. Még azoknak az embereknek a többsége, akiknek van munkájuk, dologtalan. Én boldog és hálás vagyok azért, hogy rengeteg a dolgom, jó lenne, ha minden kemény munka ugyanezt jelentené.
Az írás az önmagunk iránti tisztelet felfedezésének étvágyával kezdődik.
Ha tudnám, honnan jönnek a jó dalok, gyakrabban járnék arra. Rejtélyes állapot. Olyan, mint egy katolikus apácáé, aki egy misztériummal kötött házasságot.
Ki a szent ember? Aki beteljesít egy reménytelen emberi lehetőséget. Lehetetlen megmondani, hogy mi ez a lehetőség. Talán valami köze lehet a szeretet energiájához.
Gyakran mondják, hogy zeném túl nehéz és túl sötét, pedig én soha nem teszek semmit azért, hogy nehéz vagy sötét legyen, csak azt írom le, amit becsületesen le kell írnom.
Ha egyszer eljön a nagy és elkerülhetetlen bukás, ami mindannyiunkra vár, fogadjuk azt a méltóság és a szépség szigorú keretei között.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
