Van Bécsben tíz csinos leány
egy váll, hol vigaszt remél a halál
egy csarnok s kilencszáz ablaka
s egy fa, melyre a galamb halni jár
a reggelnek kitépett darabja
ott függ a fagyképtár falán
aj ajjajaj
valcert járj, valcert járj,
tiéd egy görcsbe rándult tánc
Ó akarlak, akarlak, akarlak
halálújsággal egy széken
liliom hegyű pincében
egy folyosón, hol nem járt szerelem
egy ágyban hol zihált a hold
lábnyommal homokkal teli jajban
aj ajjajaj
valcert járj, valcert járj
öleld át megtört derekát
E tánc, e tánc, e tánc e tánc
lehelete brandy és halál
tengerbe húzza uszályát
Van Bécsben egy koncertterem
hol ezer kérdés hagyta el szádat
egy bár hol a fiúk nem szólnak már
halálra ítélte őket a bánat
de ki mászik fel az arcképedre
egy csokor frissen szedett könnyel?
aj ajjajaj
valcert járj, valcert járj
e tánc régóta haldoklik már
egy padlás hol gyermekek játszanak
hol egyszer majd veled lefekszem
magyar lámpások álmában
édes délutánok hevében
és látom mint csüggsz a bánaton
s bárányod havasi gyopárod veled
aj ajjajaj
valcert járj, valcert járj
mely téged soha el nem feled
E tánc, e tánc, e tánc, e tánc…
És táncra perdülünk Bécsben
folyónak álcázom magam
vad jácint lesz a vállamon
harmatos combod közt a szám
és fotókkal örömmel együtt
firkákba temetem lelkemet
s szépséged árjába engedem
olcsó hegedűm s keresztemet
és táncodban magaddal viszel
a kúthoz mely csuklódból fakad
szerelmem szerelmem
valcert járj, valcert járj
minden ami van, a tiéd már
(1988)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
