Írolvasgondol

Frida Kahlo mexikói festőművész 25 levelét árverezték el a New York-i Doyle-házban. A névtelenségéhez ragaszkodó új tulajdonos 137.000 dollárt fizetett értük. A száz oldalt kitevő leveleket Kahlo Joseph Bartolinak írta.

A spanyol köztársaságért harcoló férfi az ügy elbukása után a Gestapo elől menekülve hosszú ideig Afrikában és Mexikóban bujkált, majd New Yorkba költözött és ott egy kórházban ismerkedett, a festőnővel. A 39 éves Frida életében változást, reményt hozott ez a találkozás. Gyermekkorában gyermekbénulás érte, jobb lába fejletlen maradt, 18 évesen pedig autóbusz balesetben eltört a gerince. Életében 32-szer operálták, de a fájdalom egy pillanatra sem enyhült és ez mélyen tükröződött művészetében is.

Bartolival való találkozásakor második férjével, Diego Riverával élt, aki szintén festő volt. Viszonyát titokban tartotta, mivel férje féltékeny volt és csak leszbikus kapcsolatait nézte el. Kahlo a leveleket Mara néven írta alá,ami lehetett a “ maravillosa” rövidítés, ami csodálatost, gyönyörűt jelent. Ugyanakkor biztonsági okokból szeretőjét arra kérte, hogy Sonjaként írja alá saját leveleit.

A levelek arról tanúskodnak, hogy Kahlo szenvedélyesen szerette Bartolit. “Órákig írnék Neked, történeteket találnék ki, hogy elmesélhessem azokat Neked, új szavakat találnék ki, hogy elmondhassam: szeretlek, mint senki mást.” - idéz a levelekből az El País. A sorokból azonban kiderül, hogy a festőnő tart attól, hogy a kapcsolatuk nem lesz hosszú életű: “ Mivel nem tudok elmenni azokra a helyekre, ahova te mész, itt várlak minden nap a karosszékben. vagy az ágyban. Őrizz meg mindig a szívedben, én soha nem felejtelek el.” Az egyik levélben még arról is ábrándozik, hogy terhes lesz, fiút vagy lányt szül, majd kineveti saját magát és ígéri, hogy a következő levélben kevésbé lesz buta.

A levelek művészi munkájáról is szólnak.” Megfogadtam tanácsodat, újra elkezdtem festeni. Egész délelőtt dolgoztam,de kimerültnek érzem magam, mindenem fáj. Miattad festek újra, miattad akarok élni és boldog lenni. Te vagy a reménységem.” Ebben az időszakban festi meg A reménység fája” című művét.

A levelekben fel-felbukkan a férj is, sötét, fenyegető árnyékként.

Egy idő után Bartoli már nem irt neki. Kahlo fizikai hanyatlása a magány miatt felgyorsult. 1949-ben elkezdett inni, de tovább írta leveleit Bartolihoz: “Ne, felejts el, ne hagyj magamra. Keveset festek, alig van erőm élni. - könyörög a férfinak. Az utolsó levél:” Mara vagyok. Te a reményem fája. Mindig várni foglak. Visszatérsz?”

A spanyol válaszleveleinek nem maradt nyoma. Lehet, hogy Kahlo megsemmisítette azokat. Bartoli viszont megőrizte szeretője összes levelét a kis tárgyakkal és fényképekkel együtt, amelyek három évig tartó kapcsolatukra emlékeztetnek.

Frida Kahlo, miután az egyik lábát amputálták és számtalanszor kísérelt meg öngyilkosságot, 1954 július 13-án meghalt. Bartoli soha nem hozta nyilvánosságra kapcsolatukat, hallgatott akkor is, amikor Kahlo némelyik életrajzírója a nő kapcsolatai egyikének tartotta csak. Bartoli 1995-ben halt meg és rokonai tovább őrizték a titkát. Románcuk története most egy ismeretlen kezébe került és a titokra fényre derült.