Orhan Pamuk Nobel-díjas török író vendége volt az Asconában megtartott irodalmi fesztiválnak,amelynek főtémája az emlékezet és az utópia volt. A múlt és a jövő foglalkoztatja az írót, akinek kedvenc írói Tolsztoj, Proust, Dosztojevszkij, Orwell.
Az író a La Repubblica kérdéseire válaszolt:
- Ön milyen utópiában hisz?
- Abban, amely képes emlékezni a múltra is, de sajnos, ezt még nem találták ki a Közel-Keleten és Ázsiában. Itt az utópiák a hagyományos kultúrákra, az ezeréves vagy fundamentalista, nagyon tekintélyelvű vallásokra alapulnak. Vagy egy világiasított típusu modernizmusra. Így a középosztályokban túl sok utópia vezet a tekintélyelvűséghez és retorikájához. A probléma itt nem a múlt elfelejtése, hanem a jövő kitalálásának módja.
- Ön optimistán vagy pesszimistán tekint a jövőre?
- Optimista ember vagyok, nem vagyok jó utópista és a kettő között nagy a különbség. Az utópista kizárja a jelen és a múlt minden különbségét, árnyalatát, színét. Elsősorban a fentről, az állam által diktált utópizmusról beszélek, legyen szó a nyugati, a modernizáló, vagy a vallásos, évezredes, messianisztikus utópiákról. Mindez egy feldühödött középosztály látomását idézi fel, feldühödött értelmiségiekét, feldühödött emberekét, akik meg akarják támadni a többieket. És a katonai fegyelem látomását, amely csökkenteni akarja az individualizmust.
- Amikor Ön a múltról, az emlékezetről beszél, mire gondol?
- Arra, hogy az emlékezet gazdagabb fokban, színskálában, mint az utópia. Mindenegyes ember személyes vonalára alapul. Az utópisták nagy hibája pedig éppen a személyes emlékezetek iránti érzéktelenség. Nekem szívügyem a személyes emlékezet, mert hiszek abban, hogy nem létezhet jelen emlékezet nélkül. Mi, mint darwini állatok, erős emlékezettel megáldott lények vagyunk .És mint az állat, amely éjjel jár az erdőn, emlékeznünk kell minden árnyalatra minden kis részletre, amellyel találkoztunk a múltunkban, minden problémára és minden boldog pillanatra. Minél erősebb az emlékezet, annál erősebb lesz az intelligenciánk. A memória eltörlése az utópia kedvéért csak elbutít bennünket. De, természetesen, tudom, hogy nem tudunk élni a jövő elképzelése nélkül.
- Mit jelent Önnek ma az elveszett idő keresése?
- Az emberek a regényeimet proustiánusoknak tartják, főként a Fekete könyvet és Az ártatlanság múzeumát. De szeretnék világossá tenni egy dolgot: a regényalakjaim, mint ahogy én is, keressük az elveszett időt .Proustnál az emlékezet nem tudatos. Az én alakjaimnál és talán nálam is, tudatos. Emlékezni akarunk és megtervezzük, hogy ezt tesszük. Az alakjaimnak van egy kis személyes utópiájuk. Azzal az elképzeléssel élnek a mában, hogy erre emlékezni fognak a jövőben és a jelenérzetük tele van a múlttal és a jövővel.
-Tehát van kapcsolat az emlékezet és az utópia között?
- A múlt fontos az életünkben, mint ahogy az utópia vágya is. De a jövőre vonatkozó elképzeléseink nagy része hibásnak bizonyul. És nekünk szükségünk van a téves jóslatokra vagy utópiákra, mert nem akarunk pesszimisták lenni. Ez az illúzió szükséges a fennmaradásunkhoz, hogy motiváljon bennünket.
-Ezekből a gondolatokból mennyi kerül bele a legközelebbi regénybe, az Egy furcsa dolog az agyamban című könyvben, amelynek publikálását Olaszországban novemberre tervezik?
- Ebben a regényben a főhős Isztambul utcáin él; negyven évig bozát /erjesztett malátából készült meleg ital/ árul kézikocsiján, amelyet minden nap végighúz az utcákon. Az ő szemén keresztül látjuk átvonulni a város 17 millió lakosát. A múlt, a régi Isztambul még itt van, annak ellenére,hogy a faházakat elégetik, a háromemeleteseket lerombolják és a város brutálisan változik. A változások gyorsak és drasztikusak és brutális módon vesznek el az emlékek is. És ekkor az utópia, a boldogság az emlékezetből fakadhat, abból amire az ember emlékezik.
- Melyik az az író, akit a legjobban csodál az utópiájáért?
- Mondok egyet: Tolsztoj.
- Miért?
- Csodálom Tolsztoj alakjait, amikor meg akarják reformálni az országukat, tanítani a parasztokat és látni a jövőt.
-És a jövővel kapcsolatosan Orwell?
-Tetszik Orwell, de ő nem utópista. Az elképzelt társadalom leírása nála disztopikus, azaz antiutópista. Véleményem szerint Orwell abszolút realista.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
