Mint a figura, amelyet megalkotott az Aranypolgárban, Orson Welles is rejtegetett egy rózsabimbót, személyiségének egy fejtörőjét, amelyet, lehet, hogy soha nem fejtünk meg. A kirakós játék egy kockáját próbálja beilleszteni Juha és Clara Kuperberg dokumentumfilmje, a This is Welles.
A filmet, amely elemzi a zseniális rendező életét és pályáját, Cannes-ban mutatták be, és Spanyolországban része annak az egy hónapig tartó speciális, programnak, amelyet Welles születésének századik évfordulója alkalmából szerveztek.
A filmben olyan tanúk szólalnak meg, mint Martin Scorsese, Peter Bogdanovich, Joseph McBride kritikus, Chris Welles, a rendező legidősebb lánya és, természetesen, maga Orson Welles.
A film foglalkozik Welles egyik nagy szenvedélyével, a mágiával. A rendező szerepelt néhány előadásban, mint mágus és a hollywwodi rendezvényeken előszeretettel állt elő mindenféle trükkel. Az élete is olyan csodálatos volt, mint egy bűvész mutatványa, amikor fehér nyulat varázsol elő a cilinderből.
Welles már gyerekkorában kitűnt művészi képességeivel. Szeretett színdarabokban szerepelni, felnőttekkel vitatkozni zenéről, művészetről. Húszéves korában Shakespeare-t rendezett New Yorkban és a különböző rádiócsatornákon is megszokott hangja volt a drámai sorozatoknak. Ismert ,hogy 1938-ban az ő hangja jelentette be, hogy planétánkat megszállják a földönkívüliek. Voltak, akik kimenekültek a városokból, nem tudták, hogy H.G. Wells Világok harca című regényének rádióváltozatát hallják.
Welles a filmben elmondja,hogy “ akik ugyanezt megpróbálták más országokban, börtönbe kerültek” ő pedig szerződést kapott Hollywoodban.
A rendező azt is elmeséli, hogyan jutott a mozi Mekkájába, hogyan tanult meg filmet készíteni John Ford Hatosfogat című filmjéből, hogyan készült az Aranypolgár és a producerek hogyan orozták el előle második filmjének, Az Ez mind igaznak a végső vágását. „Megígérték, hogy amikor visszatérek Dél-Amerikából, adnak nekem egy vágóasztalt és egy vágót, hogy én készíthessem a film végleges változatát, de nem tartották be a szavukat. Maguk csinálták meg és megcsonkították. Sok évig nem dolgoztam aztán rendezőként.”
Mégis Hollywoodban forgatta Az óra körbejárt, A sanghaji asszonyt, majd Európában próbált pénzt szerezni az új terveihez. Shakespeare iránti rajongását tükrözi a Macbeth és az Othello adaptációja és főként a Falstaff, amelyet Spanyolországban forgatott.
Életét így foglalta össze: “Sok időmet elvesztegettem a pénz keresésével megpróbálva előre haladni. Ezekből a kártékony színes dobozokból, a filmekből akartam élni. Túl sok energiát pazaroltam olyan dolgokra,amelyek nem álltak kapcsolatban a mozival. Egy film 2 % alkotásból és 98 % prostitúcióból áll” - mondta keserűen, mégis hűséges maradt haláláig szerelméhez, a filmhez.
Martin Scorsese szavai: “Számunkra Welles világító torony volt, a müvészet iránti mindenek feletti elkötelezettség és egyéniesség példája.”
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
