Írolvasgondol

Dame Helen Mirren hetvenedik születésnapjára egy nyári szabadsággal lepte meg magát. „Azt hiszem, hogy jó egy kis távolságra kerülni a filmipartól, hogy egy kicsit egészségesen élhessen az ember, messze a stressztől, a munka által támasztott követelményektől. Dokumentumom van a paraszti hivatásomról, 400 gránátalmafát gondozok egyebek mellett... “- mondta az orosz származású ír színésznő a La Stampának adott interjúban.

Mirren, egyébként, nem törődik a születésnapokkal és a korával sem, de azt azért sajnálja, hogy vannak szerepek, amelyeket valószínűleg már nem játszik el. “ Film készül Hillary Clinton-ról, az ő története és a politikai pályája nagyon érdekes. Elnökként hozhat valami újat. És itt van Nagy Katalin. Az ő életútjával soha sem foglalkoztak, pedig sokat adott Oroszországnak. Szeretném eljátszani életének utolsó éveiben, amikor kövér volt. Mi, színészek mindig diétázunk, de én már nem akarok.”

A színésznő harcos alkat, sokat küzdött, például, a női polgárjogokért. „Megéltem a szexizmus történetét, megpróbáltam érvényesíteni az álláspontomat Hollywoodban is. Csodálatos változások következtek be, most már mi is megfelelőbb módon lépünk be a munka világába. Mindig azt mondtam a nőknek, hogy ne a filmbeli, hanem az életben megélt szerepekkel foglalkozzanak, mert amikor megváltozik a nők mindennapja, akkor megváltozik a filmiparban is. Egy-egy film kasszasikere ma még a kisfiuk kezében van, ők viszik el a kislányokat a moziba és ők döntik el, hogy mit nézzenek meg.”

Olyan szerepeket szeret, amelyekben az ösztönére hallgatva alkotó munkát végezhet. Az a véleménye, hogy el kell sajátítani a technikát is ahhoz, hogy érvényesíthető legyen a kreativitás. “ Ahogy Al Pacino csinálja, aki pontosan tudja, hogy mi hogyan működik. Én tanulok a kutyáktól, a gyerekektől, ők kivételes módon természetesek.”

Mirren az Erzsébet királynőben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott, de ezt nem értékeli túl. ” A díjak a marketing kitűnő eszközei, beviszik az embereket a moziba. Ezzel együtt a színészek nem sportolók, nem versenyeznek a győzelemért. Persze, a szobrocska a legnagyobb díj és aki megkapja, azt körülveszik figyelemmel, kedveskedésekkel, de mindez csak egy éjszaka tart, aztán felébred az ember és új munkát kell találnia.” A szerepet, egyébként azért fogadta el, mert előtte soha nem csináltak hasonlót: ” Tudtam, hogy aláaknázott területre lépek, de belevetettem magamat.”

Bevallotta, hogy szereti a kihívásokat, mert akkor tudja magából adni a legjobbat. Az ősz sok örömet hoz Mirrennek, októberben kerül a mozikba a Dalton Trumbóról szóló film, aki a Római vakáció forgatókönyvének írója volt, később pedig ő készítette az egyik legdöbbenetesebb antimilitarista filmet, Johnny háborúba megy címmel. ”Nagyon tehetséges és tisztességes ember volt - mondja róla a színésznő - aki rákerült a maccartizmus feketelistájára. Én Hedda Hoppert személyesítem meg, aki a hírességek körüli médiapletykák egyik meghonosítója volt. Nagy patriótának tartotta magát, szerintem pedig Amerika ellensége volt. A marketing-világ a kezében volt, nagy hatalma lett ezáltal.”

Ugyancsak októberben láthatja a közönség a Hölgy aranyban című filmet, Nana Altmann igaz történetét, aki túlélte a holokausztot és csaknem tíz évig harcolt az osztrák kormánnyal, míg sikerült visszaszereznie Gustav Klimt Adele Bloch-Bauer arcképe című művét, amely nagynénjének tulajdona volt és a nácik loptak el tőle Bécsben.

Dame Helen Mirren, aki számos extrém szerepet is játszott a moziban (ő volt az Excalibur Morganája, szerepelt Tinto Brass Caligulájában), de hiteles volt a Szabó Magda regényéből készült Szabó István-film, Az ajtó kemény, ridegnek látszó Emerenceként is, egyetlen dolgot utál csak a filmezésben: azt, hogy a forgatáshoz sokszor korán kell felkelni. De megpróbál rendszeresen, legalább négy évente visszatérni a színházhoz, mert attól fél, hogy többé nem játszhat, holott, véleménye szerint, mint színésznőnek szüksége van rá.