Hurrá! Hatalmas győzelmet aratott a magyar közvélemény. Miután néhány nap alatt közröhejjel vegyes közfelháborodásba fulladt a 2017-es budapesti vizes vb kabalafigurája, és mémek tucatjai jelentek meg róla az interneten, a szervezők úgy döntöttek, hogy visszavonják a balul sikerült Bol-Dogot.
Íme, diadalmaskodott a digitális demokrácia, az istenadta nép szava meghallgattatott!
Az istenadta nép csupán azt nem vette (megint) észre, hogy tíz napon belül a második gumicsontot kapta.
Az első Balog tiszteletes dalra fakadása volt, amelyen ugyancsak lehetett röhögni és/vagy háborogni. Miként lehet vitatkozni pro és kontra a mindennapi kötelező énekóra hasznosságán vagy kártékonyságán.
Azt az ötletet még nem vonták vissza, még finomítgatják, mert van még benne potenciál. Amikor már nem lesz, akkor bejelentik, hogy mégsem. És akkor az istenadta nép megint úgy fogja érezni, hogy szava meghallgattatott.
Közben pedig azt is felosztják egymás között a húsosfazék körül ülők, amit már nem lehet felosztani. Vagy pedig keresnek újabb felosztani valókat. Mert amíg az istenadta népnek van valamije, addig van felosztani való is. Így tettek a nagy „szabadságharcos” elődök: Somoza, Marcos, Batista, akik családi hitbizománynak tekintették az országukat. Amíg először néhányan, aztán néhány százan, majd egyre többen fegyvert ragadtak és oda küldték őket, ahová valók.
Nálunk ilyesmi egyelőre nem fenyeget. Elkapjuk a gumicsontokat, aztán ha kirágtuk magunkat rajtuk, Bol-Dogan nyaljuk Gazdánk kegyelmes lábait. Vajon meddig kell még várnunk, hogy megundorodjunk saját magunktól?
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
