Denis Cherbit algériai származású, 40 éve Izraelben élő francia szociológus az izraeli társadalom problémáival, a zsidók és a muzulmánok közötti kapcsolatokkal foglalkozik. A közelmúlt néhány sokkoló eseménye kapcsán a Figarovox / Analyse kérdéseire válaszolt.

-Reuven Rivlin államfő, aki elítélte a “zsidó terrorizmust” a gyújtogatás után, amelyben meghalt egy palesztin csecsemő, számtalan fenyegetést kapott izraeliektől, akik álláspontját elfogadhatatlannak tartják. A szélsőséges csoportokon kívül, amelyek akcióba lépnek, az izraeli társadalom egy része radikalizálódásának vagyunk tanúi?

- Különbséget kell tenni az izraeli társadalom jobbra tolódása és egyes szélsőségek radikalizálódása között. Nincs közöttük kapcsolat. Az izraeli társadalom jobbra tolódása nem a közelmúltban történt. 1977-ben kezdődött, amikor Menáhem Begin, az ellenzék vezére győzött a választásokon. 1977 óta a Likud van hatalmon több, mint 30 éve,   és ez alatt csak rövid időszakokban volt ellenzékben. Aminek viszont most vagyunk a tanúi, az az ideológiai radikalizálódás, ami kevésbé van jelen a területek jövőjével kapcsolatos állásfoglalásokban, ami nem sokat változott, mint inkább azoknak a polgároknak a cselekvésbe való növekvő átmenetelében, akik így jelzik a hatalommal szembeni bizalmatlanságukat, — még akkor is, ha ugyanabba a táborba tartoznak - amely túl puhának, engedékenynek tűnik számukra. Számolni kell a honlapokon keresztül történő kommunikáció terjedésével, a talk-back-ekkel. Rivlin elnök ezeknek a toll-militánsoknak a célpontja lett. Ezek nem tudják felfogni, hogy lehet valaki a nagy Izrael mellett (Rivlin az oslói egyezmény és a gázai övezetből való kivonulás ellen szavazott), ugyanakkor ragaszkodik a demokrácia tiszteletben tartásához és a szabadságjogokhoz. Ezt a kettős elkötelezettséget, amely jelen volt a Likudban és jelentős áramlatot alkotott, fokozatosan kisöpörték és ma csak néhány, nagy erkölcsi érzékkel rendelkező vezető vallja. Ilyen Begin fia, volt miniszter és maga Rivlin, aki egy éve történt megválasztása óta küzd az arabok integrációjáért és az intolerancia, a rasszizmus ellen, amelyeket elszenvednek. A fanatikusok számára Rivlin az az ember, akit ki kell iktatni és attól tartok, ez nemcsak metafora. Biztos vagyok abban, hogy a testőrei nagyon komolyan veszik a missziójukat. A paradoxon csak az, hogy ez a radikalizmus akkor dúl, amikor egy izmos és komplexum nélküli jobboldal van hatalmon. Ennek oka a következő: ez a megingathatatlan áramlat azt hiszi, hogy küldetése van és azzal gyanúsítja a kormányzati jobboldalt, hogy enged a nemzetközi nyomásnak és kiárusítja a területeket, ahogyan ezt tette Menáhem Begin (kivonulás a Sinai-félszigetről), vagy Ariel Saron (kivonulás a Gázai övezetből).

- Foglya-e Benjámin Netanjahu a kormány jobboldalának? Ígéretei a zsidó szélsőségesekkel szembeni határozottsággal kapcsolatban őszinték?

- Netanjahu tudja, hogy milyen kockázatot jelent ezeknek az ideológiai áramlatoknak a terjedése, amelyeknek a végletekig vitt nacionalista és vallási szónoklatai polgárháborúhoz vezethetnek. Miniszterelnökként logikus, hogy gyengíteni akar minden olyan erőt, amely nyíltan szembeszáll az állammal és erőszakával megzavarja a közrendet. Ezenkívül ezek a merényletek Netanjahu számára a legrosszabb pillanatban következtek be, mert elterelik a figyelmet arról, amit ő prioritásnak tart: megtorpedózni az Iránnal kötött bécsi nukleáris egyezményt, amelyet stratégiai érdekei számára károsnak tart.

-Több ezer izraeli tüntetett az egész országban az erőszak ellen / azután, hogy egy izraeli szélsőséges a Gay Pride alatt egy izraeli lány halálát okozta, majd egy tűzben meghalt egy palesztin kisbaba Ilyen súlya van a baloldalnak a közvéleményben? Mit képvisel ez a fajta reakció az izraeli társadalomban?

- Nem szabad tévedésbe esni: a közvélemény egészét megrázta ez a két merénylet és egyetértés van abban, hogy ezeket terrorista cselekedetnek kell minősíteni. A baba esetében egyesek rosszallják ugyan az elkövetett szörnyűséget, ugyanakkor az a véleményük, hogy Izrael itt nincs monopolhelyzetben, mert a palesztinok hasonló merényleteket sokkal nagyobb számban követtek el. De az általános rosszalláson túl, mégis csak a vallásos és nacionalista ortodoxia van benne ezekben a merényletekben, ezek szülik a gyilkos indulatokat. A szélsőbalnak azt vetik a szemére, hogy rágalmazza Izraelt. Ez első fokon nem valami hazafias dolog, de nem ugyanaz, mint gyilkolni. Ha ez az okfejtés nem is egységesen elfogadott, senki sem tagadhatja, hogy a kettő nem hasonlítható össze.

- Hol tart a békefolyamat Izrael és Palesztina között? A megoldás, ahogy, úgy tűnik, Oroszország gondolja , amelynek külügyminisztere, Szergej Lavrov meghívta Moszkvába a Hamász főnökét. A palesztin törvényhozó tanácsban többségben lévő iszlamista mozgalom politikai ágával való tárgyalásokban van?

-A békefolyamat holtponton van 2014 április, John Kerry kezdeményezésének kudarca óta. A palesztinok a Biztonsági Tanácsban bíznak a palesztin állam elismertetésének kérdésében, mert csak a nemzetközi diplomácia területén érnek el némi eredményt. A terepen, Gázában még mindig a Hamász az úr. A dupla tárgyalások a blokád végéről és a demilitarizációról a 2014. augusztusi katonai operációk befejezése óta még mindig nem kezdődtek el. Az amerikai és az orosz diplomácia, úgy tűnik, azonos hullámhosszon van: a tárgyalófeleket nem a radikális ideológiájuk, hanem a stabilitásuk alapján kell megítélni. Irán és a Hamász az Iszlám Állam és regionális elágazásai elleni harca miatt elfogadható partner. Izrael nem így látja a dolgokat.