Pihenni, kikapcsolódni indultunk az állami ünnepet követő hosszú hétvégén Veszprémbe, de nálunk a pihenés ritkán jelent abszolút semmittevést, gyakran összekötjük testi feltöltődésünket kulturális élményekkel. Ha pedig azok karnyújtásnyira vannak, annál jobb.
Miként az szállodánkban, a Villa Mediciben volt, ahol pusztán azzal, hogy végigsétáltunk a folyosókon, le egészen a fürdőig, két színes tárlatban is részünk volt. Mindenünnen a város szülötte, Debreczeny Zoltán nyüzsgő, színes, vidáman játékos, a szürrealistáktól és Chagalltól sem távol álló képei tekintettek ránk, sőt Párom, aki maga is képzőművész, még a Macskajaja világát is felfedezni vélte Debreczeny alkotásain. De legalább ennyire megragadóak voltak Erdős Anikó őselemeket megjelenítő, spirituális hatású festményei, amelyeket jó érzékkel éppen azon a részen helyeztek el, amelyek a legalkalmasabbak a meditációra.
Egyik nap a Séd vadregényes völgyén keresztül felsétáltunk a Veszprémi Várba, ahol kimért turisták és egy csapat felszabadult fiatal (akiket az előbbiek hippiknek neveztek) gyönyörködtek a sziklák alatti tájban. Nem sokkal múlt dél, szerettünk volna bemenni a bazilikába, de már bezárták, jó magyar szokás szerint. Szerencsére a Szent Imre piarista templom nyitva állt, de hogy maga a templom milyen, aligha tudnánk megmondani. Madarassy István ötvös-szobrászművész kiállítása ugyanis minden más élményt háttérbe szorított ebben a térben. Az államalapító pár és a szentek mellett zenészalakok töltötték be a teret, de szembesülhettünk a Költővel, akit a Művész balkezesnek ábrázolt, Noé bárkájával, míg a legsokkolóbb az Utolsó vacsora volt: egy asztal, 13 üres tállal, egyetlen emberalak nélkül, és a legnagyobb tál melletti edény széle kicsorbult….Talán furcsa az összevetés, de nekem a párizsi Deportáltak Emlékműve jutott eszembe róla, ahol szintén nincsen egyetlen emberalak sem, és a krematóriumokat „fényfolyosóként” ábrázolja…
És még nem volt vége élménykörutunknak: a Dubniczay Palota udvarán a klasszikus szobrászat néhány remekműve fogadott minket, köztük Kisfaludy Strobl Zsigmond Fürdőző Nője, majd a Hősök Kapuja közelében – ahol a hagyomány szerint István legyőzte Koppányt – a Vass László Gyűjtemény időszaki kiállításán a francia Bernar Venet Metametria című tárlatát láthattuk. Lehet, hogy sokan ezekben a fekete vagy rozsdaszínű fémtárgyakban csak ipari formákat, vagy hulladékot látnak. Pedig csak egy kicsi képzelőerő kell hozzájuk, és máris megjelennek előttünk nagy menedékeink boltívei, a váratlanul kanyarodó utak és sínek, de, ha akarjuk, lehetnek film- és magnószalagok is, legbelsőbb emlékeink őrzői, érzéseink vissza-visszatérő spiráljai.
Ennyi szépség után jól esett a patakparton visszasétálni szálláshelyünkre és belevetni magunkat a frissítő fürdőbe, hogy leülepedjen bennünk legújabb gazdagságunk.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
