Az egész úgy kezdődött, hogy Itália két szerelmese találkozott. Amióta közel 50 évvel ezelőtt először tettem lábamat Olaszország földjére, imádom a tájat, az embereket, hihetetlen kulturális gazdagságát, és nem utolsó sorban konyháját. Bevallom, ott lett az étvágytalan, nyámmogó kisfiúból egy életre ínyenc, nem utolsó sorban az olasz kulináris művészet szerelmese, mi több, szerény művelője is.
Újságírói-írói pályafutásom során szinte állandóan jelen volt Itália valamilyen formában, és az elmúlt másfél évtizedben Életem Párjával útjaink mindig csodás gasztronómiai kalandozások is voltak. A 2010-es évek elején már megpróbáltam ezeket a tapasztalatokat is írásba önteni a 168 óra Tuttoitalia mellékletében. Ekkor talált rám dr. Haas Márta, aki hozzám hasonlóan rajong e tájért és ízeiért. Az Ízes Itália című gasztro-turisztikai magazin-sorozat csapatába hívott, amelyben a 20 olasz tartományon (és külön Rómán) végigvonulva bemutattuk mindegyiknek híres és kevéssé ismert történelmi-kulturális hagyományait, magyar-olasz kötődéseit és mindenekelőtt ínyencségeit, nem mellőzve szubjektív élményeinket sem. Közös alkotói munkánk azonban nem ért itt véget, mert előbb én lektoráltam Leonardo da Vinci konyhai feljegyzéseit, amelyet Márta fordított, majd ő jött elő a zseniális ötlettel: mi lenne, ha alaposan elmélyednénk a szicíliai finomságokban, összekötve azt a híres-hírhedt maffia-lakomákkal és azok hátterével?
Az ötlet duplán tetszett: történészként és médiakutatóként évek óta foglalkozom a 20. század híres gyilkosaival, és az erről megjelent könyvemben, a Gyilkosok idejében, fontos fejezetet szántam az olasz-amerikai szervezett alvilágnak, a Cosa Nostrának, szerepel benne Al Capone, Lucky Luciano és kitértem benne a Keresztapa-történet valóságos modelljeire is. (Underground Kiadó, 2013). Tehát a közegben már otthonosan mozogtam. Mindezt összehozni a csodás szicíliai konyhával? Hogy stílszerű legyek: Márta olyan ajánlatot tett nekem, amit nem lehetett visszautasítani.
Nem kis kutatómunka kellett ahhoz, hogy összehozzuk ezeket a történeteket és a recepteket - ez utóbbiban Halász Ferenc kollégánk is jeleskedett, ő már az Ízes Itáliában is velünk dolgozott – így született meg közel egy év alatt a Golyók és húsgolyók című kötet. Az pedig számomra külön élvezet volt, hogy egyes régi híres maffiózókról újabb adalékok bukkantak fel, vagy pedig olyan, a mai „keresztapákkal” kapcsolatos események kerültek be a napi hírekbe, amelyek jól illeszkedtek a könyv egész vonalába. Kikerülhetetlenek voltak olyan neves politikusok, mint a hétszeres miniszterelnök Giulio Andreotti, napjaink médiasztár/médiacézára, az immár bukott kormányfő Silvio Berlusconi, vagy Sergio Mattarella köztársasági elnök, akinek fivérét, Piersantit, Szicília egykori tartományi elnökét éppen maffia-ellenes fellépése miatt gyilkolták meg. De senki ne higgye, hogy az ínycsiklandó menük ürügyén, amelyek néhány esetben a történelem menetébe is beleszóltak, a Cosa Nostra dicsőítéséről van szó. Még akkor sem, ha sokszor gátlástalanságukban is lenyűgözőek a maffia-cselszövések praktikái, amelyeknél azok jártak jobban, akiket csak átvertek vagy megaláztak, mint Giuseppe Garibaldi, Benito Mussolini vagy éppen Frank Sinatra. A kötet végén szó esik a maffia-mítosz ellentmondásairól és bizonyos ellensúlyokról - a konyhában is: nemcsak Al Capone szakácsának receptjeiből kapnak az olvasók ízelítőt, hanem az Andrea Camilleri teremtette Montalbano felügyelő asztaláról is.
Az alkotók is kipróbáltak már néhány receptet a kötet kínálatából. Olvasóinknak is ezt ajánljuk, két borzongás között.
(Göbölyös & Haas: Golyók és húsgolyók – Maffiatörténetek és receptek. Mobil Kiadó, 2015.)
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.