Még 1969-ben történt. Bécsben jártunk szüleimmel, és sétánk során egyszer csak földbe gyökerezett a lábunk. Az egyik kereszteződésnél zöld lámpára várva állt egy idősebb, hajlott hátú férfi, kissé szemébe hulló sötét hajtinccsel és kis kefebajusszal. A hasonlóság szó szerint ijesztő volt. Vajon csupán Adolf Hitler hasonmásával találkoztunk, vagy ő volt az igazi?
A 20. század egyik nagy rejtélye hetven év óta nem oldódik meg. A legfejlettebb technológiák sem tudnak objektív bizonyítékot szolgáltatni arra, hogy Hitler valóban meghalt.
A történészeknek ugyan kevés kétségeik vannak arra vonatkozóan, hogy a Führer öngyilkos lett a berlini kancellária bunkerében 1945 április 30-án, pisztollyal fejbe lőtte magát és valószínűleg előzőleg mérget is vett be. Csakhogy nincsenek közvetlen tanúk, csak másodkézből származó, vagy viszonylag hiteles emberek információira lehet támaszkodni. Semmi olyasmi, ami lehetővé tenné egy bírónak, hogy megerősítse az elhalálozás tényét. Nem véletlen, hogy Thomas J. Dodd, az amerikai delegáció vezetője a nürnbergi perben kijelentette: “Senki nem állíthatja bizonyossággal, hogy Hitler meghalt.” A diktátor és Eva Braun maradványait a KGB állítólag 1970-ben elhamvasztatta és szétszóratta. 23 évvel később a moszkvai állami archívumból előkerült két koponyatöredék, amelyet egy amerikai laboratóriumban elvégzett DNS-teszt egy fiatal nőével azonosított, aki lehetett Hitler élettársa. De ebben a koponyatöredékben van egy kimenő lövedék nyoma, míg a bunkerbeliek elmondása szerint a nő méreg által halt meg.
A titoktartás alól időközben mentesülő dokumentumok sem segítenek a tisztánlátásban, sőt sűrűbbé teszik a homályt. Azok, amelyek egy évvel ezelőtt kerültek ki amerikai nyilvántartásokból, tele vannak az FBI-nak olyan jelentéseivel, amelyeket személyesen Edgar Hoovernek adtak át és arról szólnak, hogy Hitler jelenlétét különböző országokban jelezték. Mintha a szövetségi detektívek elhitték volna Joszif Sztálin szavait, aki a potsdami konferencián Harry S. Truman amerikai elnök kérdésére, hogy Hitler meghalt-e, nemmel felelt.
Azóta különböző írások foglalkoztak azzal a feltételezéssel, hogy Hitler valami rejtekhelyen várja az árja őrület újjászületését. A History Channel megbízásából most egy felkészült csapat más módon foglalkozott a témával. A dokumentumfilmek csatornája a legújabb generációs nyomozókra bízta a felderítő munkát, nem a tudomány embereire. A csapat vezetője a CIA egyik legendája, Robert Baer. A veterán nyomozó még aktív, a legutóbbi missziója során Bejrutban nyomozott Rafik Hariri volt miniszterelnök meggyilkolása ügyében, a libanoni különleges bíróság megbízására. A csapat tagja John Cencich, a tudományos nyomozás szakértője, ő koordinálta azt a nemzetközi nyomozást, amely Slobodan Milosevic szerb elnök vád alá helyezéséhez vezetett. Velük dolgozott Tim Kennedy, amerikai ranger őrmester, aki részt vett Afganisztánban a speciális erőknek abban a missziójában, amely felkutatta Oszama Bin Laden menedékhelyét, majd Irakban a hírhedt terrorista Abu Muszav az-Zarkavi elfogásában. Egyes problémák megoldására bevontak angol oknyomozó újságírókat, háborús bűnösökre vadászó izraelieket, a német közösségekkel foglalkozó argentin kutatókat és azokat a spanyol kutatókat, akik Franco és a Reich kapcsolataival foglalkoznak.
A csapat munkája egy évig tartott. Több milliós költségvetéssel dolgoztak és a legmodernebb eszközökkel a georadartól a drónokig, olyan forrásokkal és adományokkal, amelyeket egyébként egyetemi kutatók nehezen kapnak meg.
Az eredmény, a Hunting Hitler egy hosszú, nyolc egyórás részből álló dokumentumfilm, amelyet a History Channel október 26-án kezd adni.
Azonban ez a nagyívű film sem tud határozott választ adni Hitler sorsára vonatkozóan. És meglepő, hogy a kutatás során felkeresettek sokszor hallgatásba burkolóztak. A felejtést választották, mint, például Eva Braun rokonai, akik elutasították, hogy genetikai kódjukat összevessék a Moszkvában megtalált maradványokéval. „A háború után születtünk, számunkra ez a történet lezárult” – mondták. A kutatásban nagy értéket képviselnek azok az akták, amelyet az FBI a múlt évben hozzáférhetőkké tett. Sok tucatnyi jelzés szerepel bennük Hitler szökésének többé-kevésbé pontos leírásával. A jelzések 1945- 1950-ből származnak. Baer elemezte ezeket olyan informatikai programokkal, amilyeneket a CIA használ az iszlám terroristák nyomainak felkutatására és összevetette az eredményt a történészek által összegyűjtött adatokkal, valamint a szövetség: nyomozók kihallgatási adatbázisával és ezeknek alapján rajzolta fel a lehetséges menedékhelyek térképét, Az információkat a helyszíneken is ellenőrizte.
A kutatók rájöttek, hogy a kancellária bunkerét el lehet hagyni rejtett utakon. Az állandó bombázások Berlinjében sok száz km-es földalatti járat létezett. Ezeket a katakombákat a barlangászok szövetsége 1999 óta rendszeresen átkutatta. Eddig azonban hiányzott az utolsó láncszem, amely összekötötte a Führer páncélozott rezidenciáját a tempelhofi repülőtérrel. Ez volt az egyetlen náci létesítmény, amely épen maradt a szövetséges repülők és a szovjet ágyuk támadásában. Ez a hangár rejtette el a Condor repülőket, amelyek képesek voltak leszállás nélkül elérni Spanyolországot. 1945 április 21-én több gép szállította el innen a magas rangú náci tiszteket a Reich bajor támaszpontjára. Az utolsó felszállás április 23-án volt, a többi Condor 5 nappal később épségben került a szovjetekhez.
A repülőtér alatti páncélozott helyiségek önálló víz- és elektromos berendezéssel rendelkeztek. Három szintjén több tucat négyzet alakú cella volt, amelyekben rengeteg filmszalagot és negatívot őriztek. A szovjetek utolsó támadásai során azonban a robbantások következtében az egész kigyulladt és a napokig tartó tűzben porrá égett.
Miután a kutatók rájöttek, hogy menekülő út nélkül a bunker csapdává változhatott volna, felfedezték, hogy a kancelláriába a metró alagútjain keresztül is be lehetett jutni. Hitler környezetének minden túlélője azonban tagadta, hogy létezett volna közvetlen összeköttetés a tempelhofi hangárhoz. Egy olyan harcászati georadar segítségével Baerék rájöttek, hogy mégis létezett direkt összeköttetés a hangárral, de ez is egy metróállomáson keresztül. Ez a járat el van torlaszolva, de várják az engedélyt a megtisztítására és az átkutatására.
A menekülésre azonban volt más mód is. Robert Ritter von Greim, náci légierő, a Luftwaffe parancsnoka és Hanna Reitsch, a híres pilótanő a Brandenburgi Kaputól pár méterre sebtében létre hozott pályán szálltak le és április 30-án távoztak, miután találkoztak Hitlerrel a kancellária útvesztőiben.
De hova menekülhetett egy ilyen ismert és gyűlölt ember?Az FBI aktákból kiindulva kizárható, hogy a dél-tiroli útvonalat követte, amelyet egyébként sok náci felhasznált Dél-Amerika eléréséhez az olasz kikötőkön keresztül, a katolikus hierarchia segédletével. A Führer esetében a kockázatokat a minimumra kellett csökkenteni és csak olyan még baráti országok jöhettek számba, ahol régóta előkészítették a menedéket. Ilyen volt, például Franco Spanyolországa. Itt Hoover detektívjei által összegyűjtött jelzések alapján Baer csapata talált egy olyan különleges monostort, amely hosszú földalatti járattal volt összekötve a katonai rendőr parancsnoksággal.
Érdekesek lehetnek a Kanári-szigetek is, a német tengeralattjárók utolsó kikötői, amelyek nem akarták megadni magukat a szövetségeseknek. A megadás hírére három elindult Németországból és csaknem három hónap múlva jelentkezett Argentínában. A dél-amerikai országban ettől kezdve megszaporodtak Hitler jelenlétéről szóló jelzések. Az akták elvezették a csapatot egy elszigetelt, mindentől több száz km-re lévő helységbe, Charatába egy farm alá megépített bunkerbe. Itt a 40-es években egy nagy német kolónia íratta be százával a gyerekeit a Hitlerjugend helyi szervezetébe. Az FBI-dossziék egy másik menedéket is megjelöltek északabbra, Misiones-ben. Ez a jezsuita prédikátorok földje három ország határán mindig ismert volt az ott folyó nagyarányú csempészetről.
Misionesben március óta egy régész expedíció kutatja három olyan épitmény maradványait, amelyeket a negyvenes években építettek a dzsungelben Az egyikben valakik lakhattak, fürdőkád, díszített falak maradványai láthatók, a másik vízzel és árammal láthatta el a házat, a harmadikban irodák lehettek. Az ásatás során eddig abból a korszakból származó konzerveket, orvosságokat találtak, az egyik falba beépítve egy kekszes dobozt a harmadik birodalom pénzével és néhány fotóval. Az egyik egy fiatal SS-nőt ábrázol, lehet, hogy nem németet, hanem azoknak az európaiaknak az egyikét, akik a nácik mellett harcoltak. A másik fotó egy találkozót ábrázol Hitler és Mussolini között Velencében 1934-ben. Hitler civil ruhában van rajta.
Sok kis és nagy nyom, de a rejtélyt, miszerint Hitler meghalt-e vagy elmenekült, egyik sem oldja meg.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
