Írolvasgondol

Kutatók szkennelik a vulkáni kitörés áldozatainak maradványait, hogy megtudják, hogyan éltek, haltak.

Az első csontvázat 1748-ban találták meg, alig egy hónappal azután, hogy elkezdték az ásatásokat. Giuseppe Fiorelli Pompei első igazgatója volt az, aki a XIX. században zseniálisan kigondolta, hogy a holttestekről gipszmintákat kell készíteni, hogy megmaradjanak abban az állapotban, ahogy meghaltak. Ma ezek azok az épen maradt arcok, testek, amelyet az utókor vizsgálni tud.

Az elsőt 1863-ban készítették el, de eddig csak egyetlen testet szkenneltek 1994-ben Ausztráliában, ahova egy kiállításra vitték el.

A most vizsgálódó nemzetközi csapat radiológusokból, ondotológusokból, archeológusokból áll. Közöttük van Estelle Lazer, a világ egyik legnagyobb szakértője, antropológusa, aki szerint az új technológiákkal sok információt lehet nyerni az áldozatok koráról, betegségeiről és haláluk okairól.

Sok gipszminta tönkrement az idők folyamán, ezeket előbb restaurálni kell. Húszat körülük már bemutattak az idén nyáron. Eddig alig tízet vizsgáltak meg, de a tervek szerint még 86-ot akarnak. Az első eredményeket novemberben teszik közzé. Nagy reményekre ad okot, hogy a Philips a csapat rendelkezésére bocsátott egy komputertomográfot, majd egy lézer szekennerrel tudnak elkészíteni a gipszmintákról háromdimenziós képet.

Annyi azonban máris tudható, hogy az első meglepetést a fogak okozták. Az áldozatok nagy többsége, ugyanis, teljesen ép fogazattal rendelkezett, annak ellenére, hogy abban a korban a szájhigiénia szinte egyáltalán nem létezett. Jó étrendjük lehetett, amely nagyon kevés cukrot tartalmazhatott. Az is kiderült, hogy az áldozatok között minden korosztály képviselve volt, nem az történt, tehát, hogy csak az öregek és a gyengék maradtak a városban a Vezúv kitörésekor.

A kutatók sok törött csonttal is találkoztak, ami arra utal, hogy nem a habkövek, hanem súlyosabb kődarabok ütései érték őket.