2015. nov 05.

ENSZ 70: eredmények és kudarcok

írta: Göbölyös N. László
ENSZ 70: eredmények és kudarcok

ensz.jpg

A világ legfontosabb nemzetközi szervezete, a világbéke őre. A világ legbürokratikusabb szervezete, globális gittegylet, a nemzetközi korrupció melegágya. Mindezekkel a jelzőkkel szokták illetni az Egyesült Nemzetek Szervezetét, amelyet a II. világháborúban győztes szövetséges hatalmak hoztak létre 1945 tavaszán San Franciscóban, és chartája ugyanazon év október 24-én lépett életbe. Alapításakor az ENSZ-nek 51 tagja volt, jelenleg 193 tagállama van. Magyarország számára is kerek évfordulót ünneplünk az idén, mivel hazánk 60 éve, 1955. december 14-én lett a világszervezet tagja.

Az ENSZ fennállásának 70. évfordulója alkalmából a La Vanguardia segítségével megpróbáljuk csokorba szedni a szervezet sikereit és kudarcait. A katalán lap megállapította, hogy az ENSZ legnagyobb érdeme, hogy vitafórumának köszönhetően sikerült elkerülni két nagy nukleáris hatalom közvetlen és fatális ütközését. Ez kétségtelenül igaz, és az is, hogy a New York-i központ gyakran adott lehetőséget olyan országok vezetőinek és diplomatáinak „nem hivatalos” találkozóinak, amelyek hivatalosan nem álltak szóba egymással. Viszont az is tény, hogy a regionális konfliktusokban gyakran vallott kudarcot a világszervezet, nem utolsósorban azért, mert a Biztonsági Tanács öt állandó tagállama - Egyesült Államok, Szovjetunió/Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Kína – vétójoggal rendelkezik, és azonnal „pirosat jelez”, amint saját vagy szövetségeseinek érdekeit veszélyeztetni látja.

A legnagyobb eredmények:

Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata. Ez a világ legtöbbször lefordított dokumentuma. Bár nincs jogilag kötelező ereje, 1948 óta számos nemzeti alkotmány része. A kormányok ebben kötelezik magukat arra, hogy polgáraik számára biztosítják az emberi jogokat, Bár nem egyezmény, sok ügyvéd tekinti a nemzetközi jog részének és fontos eszköze lett a diplomáciai vagy morális nyomásnak azon országok felé, amelyek megsértik.

U Thant főtitkár. A burmai (mianmari) diplomata vezette a szervezetet 1961 és 1971 között. Megválasztására azután került sor, hogy előde, a svéd Dag Hammarskjöld máig tisztázatlan repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett Észak-Rhodesia, azaz a mai Zambia felett. U Thantot mély buddhista hite a pacifizmus szmbólumává emelte. Kulcsszerepe volt az 1962-es kubai rakétaválság és a kongói konfliktus megoldásában. Határozottan kiállt az apartheid ellen és nyíltan bírálta a vietnami háborút. 1974-ben halt meg és a kis Bermont szigetet az ENSZ székházával szemben, nem hivatalosan, U Thant-szigetnek nevezték el. Utódának, Kurt Waldheimnek (1972-1981) utólag árnyékolódott be a tevékenysége, amikor kiderült, hogy az osztrák diplomata eltitkolta: a II. világháború idején a náci Wehrmacht hírszerző tisztje volt a megszállt Jugoszláviában és Görögországban.

Palesztina kettéosztásának terve. 1947-ben az ENSZ jóváhagyta a 181. számú határozatot, amely két állam, az arab és az izraeli létrehozását javasolta. A terv szerint Jeruzsálem és Betlehem nemzetközi gyámság alatt maradt volna. A terv sorsát és a következményeket sajnos jól ismerjük. A La Vanguardia ennek ellenére magát a tervet mégis a pozitívumok között emlegeti, mert továbbra is ez a legjobb terv, amelyet e témában asztalra tettek, többször meg is próbálták felújítani és kellő akarat mellett alkalmas lenne a tárgyalások alapjának.

A fejlődő országok. A 60-as években a gyarmati rendszer felbomlása következtében sok új ország jött létre Afrikában és Ázsiában. Sokan közülük tudatában voltak annak, hogy külön-külön kevés befolyásuk lenne érdekeik érvényesítésére, ezért csoportba tömörültek. Így jött létre - az indonéz Sukarno, az indiai Nehru és a jugoszláv Tito elnök vezetésével az el nem kötelezett országok mozgalma azokból az országokból, amelyek nem akartak sem az amerikai, sem a szovjet blokkhoz tartozni. Hangjukat az ENSZ-ben tudták hallhatóvá tenni. A csoport ma is létezik, de szerepe a berlini fal leomlása óta csaknem jelentéktelen. Fórumot ad az ENSZ egy másik csoportnak is, a G77-nek, amelyhez ma már 134 ország tartozik és gazdasági témákkal foglalkozik.

A kultúra védelme. Az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO fontos szerepet játszik a világörökség megőrzésében. Ez alatt nemcsak híres épületek, hanem hagyományok, ünnepek, ének-és tánckultúra is értendő.

A menekültek védelme. Az UNHCR az ENSZ egyik legfontosabb szervezete. Az ENSZ menekültügyi ügynökségének védelme alatt 2011-ben több mint 43 millió ember élt. Szerepe kulcsfontosságú volt Kenyában, ahol fenntartja a Dadaabi menekült tábort, a világ legnagyobb humanitárius táborát ahol több mint 350 ezer ember él. De hasonló táborok működtek és működnek Irakban, Afganisztánban, Libanonban, Szudánban és még lehetne sorolni.

Az ENSZ központi szerepet játszott az 1980-92 között dúló salvadori polgárháború befejezésében. 1990-ben mind a kormány hadserege, mind a Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Front elfogadta a közvetítését egy olyan konfliktus befejezésében, amelynek 75 ezer halálos áldozata volt. 1992-ben a háborús felek aláírták a békeszerződést, amely megnyitotta az ország demokratizálódása felé vezető utat.

A legnagyobb kudarcok:

Magyarország megszállása. 1956 nagyobb nyitást követelt a szocialista rendszertől. Miután Nagy Imre miniszterelnök beszédeiben arról a lehetőségről is szólt, hogy az ország kilép a szocialista blokkból, a szovjet csapatok megszállták az országot, attól tartva, hogy a felkelés kiterjedhet más csatlós országra is. Az ENSZ-t, amely egészen 1963-ig, a nagy amnesztiarendeletig, napirenden tartotta a „magyar kérdést”, nagyon sok bírálat érte azért, mert nem tudott közbeavatkozni a Szovjetunió vétója miatt.

Az ENSZ missziója Szomáliában 1992 és 1995 között a lakosság humanitárius megsegítésére igazi kudarc volt. Az első fázisban megszakadtak a tárgyalások, amikor már csaknem sikerült elérni a tűzszünetet, .A második szakaszban a lázadó milíciák lelőttek két Black Hawk helikoptert, és akkora vérengzés vette kezdetét, hogy amerikai források szerin több ezer szomáliai halt meg. Az USA ezután visszalépett a missziótól.

Srebrenica. 1995 július 11-én a szerb csapatok elfoglalták Srebrenicát, ahova a bosnyákok ezrei menekültek, mert biztonságosnak vélték az enklávát kéksisakosok jelenléte miatt. Amikor Ratko Mladic csapatai odaértek, a területen mindössze 400 holland katona tartózkodott és ők azt a parancsot kapták, hogy ne avatkozzanak be. A szerbek több, mint 8 ezer muzulmán férfit végeztek ki és temettek közös sírba.

A ruandai népirtás: A kéksisakosok nem tudták megvédeni a lakosságot és a Biztonsági Tanács sem volt képes véget vetni a törzsi vérengzéseknek. Franciaország két hónappal később kapott felhatalmazást csapatok küldésére, de az operációt keményen bírálták, mivel lehetővé tették háborús bűnösök százainak Kongóba való menekülését. Becslések szerint 800 ezer és 1 millió közötti tuszi és hutu halt meg.

Irak: 2003-ban az USA megszállta Irakot, anélkül,hogy jóváhagyást kapott volna a Biztonsági Tanácstól, hogy háborút indítson Szaddám Husszein ellen azzal az indokkal, hogy tömegpusztító fegyverek birtokában van, ami később nem is igazolódott be. Ez az eset újabb kételyeket ébresztett az ENSZ hatékonyságával kapcsolatban. Az utókor számára fennmarad Colin Powell, amerikai külügyminiszter beszéde, amelynek során felmutat egy kis fiolát, amelyben feltételezhetően lépfene-vírus van, hogy ezzel igazolja a katonai beavatkozás szükségességét.

Szíria: négy évi polgárháború után a Biztonsági Tanács nem tudott megegyezésre jutni a konfliktus megoldásának módjáról. Két tagja, az USA és Oroszország a konfliktus két szemben álló felét támogatja. Az USA és kisebb mértékben Nagy-Britannia és Franciaország a mérsékelt lázadókat és a kurdokat támogatják Aszad és az Iszlám Állam elleni harcukban. Az oroszok bombázzák Szíriát, a velük szövetséges Aszadot támogatva.

A kéksisakosok erőszakos tettei: Bár az ENSZ katonai misszióinak az a feladatuk, hogy könnyebbé tegyék azoknak a civileknek az életét, akik a konfliktus zónáiban élnek, ismétlődő hírek terjednek szexuális bűncselekményeikről. Augusztusban a Közép-Afrikai Köztársaságban a békehadtest három tagja követett szexuális erőszakot kiskorúak ellen. A lap szerint más, hasonló eseteket is igyekeznek eltitkolni a világ elől.

Nyilván mindkét kategóriához találnánk bőségesen példát az ENSZ hét évtizedes tevékenységéből és egy bővített listával sem lehetne eldönteni, hogy egyáltalán szükség van-e a világszervezetre. A dolgok jelenlegi állása szerint elképzelhetetlen egy olyan, nemzetközi jogilag egyetemesen kötelező döntéseket hozó világfórum, amely e döntéseknek érvényt is tudna szerezni, a párbeszédre azonban mégis szüksége van a mai, feszültségekkel teli világnak. (Közismert, hogy a II. világháború befejezése óta nem volt egyetlen olyan perc sem a Földön, amikor mindenütt béke honolt volna). És erre jobb megoldást a 70 évvel ezelőtti alapító atyáknál ma sem tudnánk kitalálni.

Szólj hozzá

politika történelem ENSZ