Írolvasgondol

William Shakespeare, aki 1564-ben született és 52 évvel később halt meg látszólag boldogan és módosan, az a szerző volt, akinek a műveit, a Biblia után, a legtöbbször vásárolták meg, és máig népszerű maradt. Az idén, halálának 400 évfordulója alkalmából Nagy-Britannia parádés módon emlékezik meg róla.

Színházak, mozik műsorra tűzik az örökbecsű alkotásokat. A londoni Charing Cross-i Foyles-ban, a főváros leghíresebb könyvesboltjában a betérő válogathat a legkülönbözőbb stílusban reprodukált Shakespeare-művek között. Van itt Rómeó és Júlia képregényben, műveinek olvasására serkentő leegyszerűsített nyelvezetre fordított kötet, olyan izgalmas címek, mint „Shakespeare és a macskák”, vagy „A Bárd, mint idegenvezető”. James Shapiro amerikai professzor terjedelmes, egyenként 300 oldalas könyvei az 1599 és 166 közötti időszakról, amelyeknek az Egy év Shakespeare életében címet adta.

A róla született sok mű, értékelés ellenére Shakespeare körül még mindig sok a rejtély. George Stevens történész fogalmazta meg némi túlzással: „Shakespeare-ről csak annyit tudunk, hogy Stratfordban született, ott alapított családot, aztán Londonba ment, színész és író lett, visszament Stratfordba, végrendelkezett és meghalt.” Állítólag tífusz vitte el a barátjával, a szintén drámaíró Ben Jonsonnal, a Volpone szerzőjével való mulatozás után. Kár, hogy ezt csak halála után 50 évvel jegyezték be a helyi parókia regiszterébe.

Nincs róla egyetlen olyan arckép sem, amelyről megállapítható lenne, hogy ő volt a modell. A leghitelesebbnek az a mellszobor tűnik, amelyik a stratfordi Szenháromság templomban van, ahol eltemették, mivel a szobrász a Globe színház közelében lakott és ismerhette őt.

Azt sem tudjuk pontosan, hogy mi volt a neve. A londoni Somerset House négyet elemzett az ott őrzött hat aláírásából. Mindegyik más. Van közöttük William Shakespeare és Wilm Shakep is. Tudjuk, hogy műveiben egymillió szót írt le, a „szerelem” szót 2259-szer, a „gyűlöletet” 183-szor, de kézírásából csak 14 szó maradt fenn, az aláírások és a végrendeletének szignálása. Műveiből egyetlen eredeti lap, egyetlen mondat sem.

Érdekes az is, hogy ugyanazon a napon, Anglia védőszentje, Szent György napján született és halt meg. Az 1582-ben érvénybe lépett Gergely-naptár szerint viszont nem április 24-re, hanem május 3-ra esett volna a halála.

És ott van még a nyolc elveszett év is. Stratford 130 km-re van Londontól. Ezt a távolságot annak idején gyalog 4, lovon 2 nap alatt lehetett megtenni. Shakespeare jómódú családba született, apja, John, kesztyűkészítő volt és békebíró, anyja, Mary, tehetős farmer lánya volt. William retorikát és latin irodalmat tanult, a neves King’s News Schoolban 15 éves koráig. 1582-ben nősült meg, 3 gyermeke született, még az első évben lánya, majd 1585-ben egy ikerpár. És William ekkor tűnt el szem elől 8 évre. Egyesek szerint tanítóskodott valahol, mások szerint, mivel az egész család katolikus volt, Skóciába menekült.

Születtek abszurd elméletek is. Például, hogy a híres művek szerzője nem is Shakespeare volt, hanem Francis Bacon filozófus. Többször idézték Christopher Marlowe-t is, az Ős-faust szerzőjét, akinek a romantikusok szemében két előnye volt Shakespeare-rel szemben: műveltebb volt, Cambridge-ben tanult és regényíróként is kiemelkedett.

Egy biztos, bárki is írta a Shakespeare-nek tulajdonított műveket, az jól ismerte az embereket és hitelesen, plasztikusan tudta ábrázolni jellemüket, egymás iránti érzéseiket. És éppen ez, csodálatos nyelvük mellett a Shakespeare-művel legnagyobb titka.