Ma, amikor a kreativitás a legfontosabb tulajdonságnak számít, a Quartz nevű honlap felidéz egy 60-as évekbeli kísérletet, amelyet normán felül személyekkel folytattak, és amelyből az derül ki, hogy agyuk másképpen működik, mint az átlagembereké.
A kísérleteket Franck Barron pszichológus végezte, aki összegyűjtötte hozzá generációja legragyogóbb elméit, köztük olyan híres írót, mint Truman Capote, matematikusokat, sikeres üzletembereket. Néhány napig a Berkeley-i egyetem campusában figyelte őket, részt vett a beszélgetéseikben, vitáikban. Hamar észrevette, hogy az IQ nem játszik a kreativitásban döntő szerepet, azt sokkal inkább az intellektus, az érzelmi gazdagság és a motiváltság, valamint a morál serkenti. A résztvevők nyitottak voltak egymás iránt és előnyben részesítették a bonyolultságot az egyszerűséggel szemben. Jól tűrték a káoszt, ugyanakkor ki tudták belőle hámozni a rendet. Több függetlenség és antikonformizmus volt bennük, mint az átlagban, és kockázatvállalási képességük is fejlettebb volt.
Nem véletlen a korszak, és a helyszín sem, hiszen a 60-as évek a múlt század igazi robbanását hozták a kreativitás terén, mind a művészetben, mind a tudományban, a technológiában, mind pedig eszmei-spirituális téren. A kaliforniai Berkeley egyetem pedig ennek egyik központja volt, diákjai minden téren lázadtak a bevett világ ellen, nem csupán a vietnami háború és a megcsontosodott amerikai establishment volt ellenségük.
„A kreatív zsenik ösztönösebbek, ugyanakkor kulturáltabbak, rombolóbbak, egyben építőbbek, néha bolondabbak, ezzel együtt reálisabbak, mint a többi ember” – állapította meg Barron, ami furcsának tűnhet, de az a helyzet, hogy a kreatívokat egymásnak ellentmondó erők mozgatják, amelyek egyszerre vagy váltakozva laknak bennük. A kreatívak jobban ismerik önmagukat és a valóságot is. Amit Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, aki 30 évet töltött a kreatívok tanulmányozásával, így foglalt össze: „Ha egy szóval kellene kifejeznem, hogy mi teszi az embereket egyedivé, azt mondanám, hogy komplexitásunk, nem egyetlen, hanem sok egyén van bennünk.”.
Ezt ma már a pszichológusok többsége elfogadja. De a kreativitásnak van neurológiai vonatkozása is. Sokszor van szó a jobboldali agyfélteke mítoszáról, amely állítólag irányítja a képzeletünket, kreativitásunkat, de igazából az egész agy, annak különböző zónái működnek össze. A kreatív agyak pedig valami kapcsolóként dolgoznak, bekapcsolják, kikapcsolják az egyes zónákat, könnyebben, mint az átlagos emberek, akiknél csak a zónák együtt működnek. Így „zsonglőrködnek” az ellentétekkel, az érzelmes és a racionális, a megfontolt és a spontán között, hozzáférnek az árnyalatok egész palettájához, ami nem adatik meg mindenkinek – írja a Quartz.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
