Professional Organizers-nek nevezik őket és az Egyesült Államokban már 4500 tagot számláló szervezetük van a hivatásos rendet rakóknak, akik az élet minden területén segítenek az embereknek életük, környezetük megszervezésében. Legyen szó a lakásban felhalmozott felesleges tárgyakról, az idő rossz beosztásáról, a rendelkezésre álló anyagi forrásokkal való ésszerű gazdálkodásról.
A P.O.-k vitathatatlan guruja a japán Marie Kondo, akinek négy évvel ezelőtt kiadott könyve, a The Life-Changing of The Tidying Up, amely nálunk A rend a lelke mindennek címmel jelent meg, már a 16. kiadásnál tart, és több mint 30 nyelvre lefordították.
Kondo az otthonokban felhalmozott tárgyak eltávolításával kezdi a rendrakást, amely nemcsak arra jó, hogy nagyobb teret nyerjünk a lakásban és megtaláljuk könnyen, amit keresünk, hanem hogy megszabaduljunk múltunk feleslegessé vált emlékeitől is. Egy kimutatás szerint egy ember átlag 55 percet veszít naponta azzal, hogy nem talál meg valamit a lakásában és a felesleges holmik eltávolításával a házimunka 40%-át takarítja meg. Sőt, a munkahelyeket is fel lehet szabadítani, mert például a profik szerint egy iroda archívumában felhalmozott anyagok 80%-át soha többé senki nem használja fel. De a „helyhiány” is gyakran csupán alibi a rendetlenségre, mert az esetek túlnyomó többségében a káosz miatt nem férünk el, és nem a tárgyak mennyisége miatt.
Kondo, akit 2015-ben a Time magazin világ 100 legbefolyásosabb személyisége közé sorolta, fontosnak tartja a sorrend betartását is a tisztogatásban: először kell megszabadulni a régóta használatlan ruháktól, a könyvektől, iratoktól, majd egyéb tárgyaktól, végül az emléktárgyaktól. Ez utóbbi operáció a legnehezebb, mert érzelmek fűződnek hozzájuk, amelyek a múlthoz kötik az embereket, ami sokszor jár negatív hatással, de többnyire csak akkor szánjuk rá magunkat, ha valami nagy trauma ér bennünket, vagy költöznünk kell…Marie módszerének egyik fontos eleme, hogy a rendcsinálást ne apránként, fokozatosan, hanem „egy lendülettel” hajtsuk végre, mert így nincs időnk arra, hogy visszatáncoljunk, tétovázzunk…
Gyüjtögetünk, mert félünk önmagunktól?
A zen filozófia szerint a művelet felszabadítja a lelket, erősíti az önbizalmat, lehetővé teszi a múlttól való elszakadást és a valóban értékes dolgok újra értékelését. A nyugati kultúrának egészen mások a hagyományai, sokkal inkább ragaszkodunk tárgyainkhoz, mint emlékezetünk, identitásunk szerves részéhez. Azt azonban nekünk is be kell ismernünk, hogy a körülöttünk lévő káosz fenntartása egyfajta „védőfal” számunkra az ellen, hogy ne kelljen elmerülnünk saját belső dimenzióinkba. A profi rendrakók iránt azért is egyre nagyobb az igény, mert sokan nem merik megtenni a szükséges lépéseket és inkább megbíznak egy külső, érzelmileg nem érintett ember ítélőképességében, mint önmagukban.
A P.O.-k munkáját pszichológusok is segítik. A gyűjtögetés ugyanis időnként már rögeszmévé, valódi lelki betegséggé válhat, amelyet speciálisan kell megközelíteni. A világ lakosságának 5-6%-a szenved benne. A szakemberek ismertetik a P.O.-kkal a tüneteket, amelyek eredhetnek demenciából, depresszióból, vagy diszpozofóbiából, amelynek lényege, hogy a beteg kényszeresen vásárol és soha semmit nem akar kidobni, miközben nem is használja azokat. Ez utóbbi akár az ember legalapvetőbb tevékenységeit is súlyosan károsíthatja. Az ilyen esetekben azonban a profi rendcsinálók sohasem helyettesíthetik a pszichológust vagy a pszichiátert.
Marie Kondo a La Repubblicának nyilatkozva elárulta, hogy fiatal lányként gyakran rájött a takarítási roham, vagy környezetének átrendezése, különösen vizsgák előtt. Sokszor hozott hibás döntéseket, de mindegyikből igyekezett tanulni, miközben lázasan olvasta a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Egy idő után tudatosan tanulmányozta a rendcsinálás művészetét, míg nem eljutott oda, hogy konzultációkat kezdett tartani a témában. Híre „szájhagyomány” útján terjedt, végül kliensei beszélték rá, hogy írja meg könyvét. Ma már világszerte ismert a „Konmari”-módszer. Kondo kurzusain állandóan telt ház van, hallgatósága szinte kizárólag nőkből áll (holott ilyen tudás a férfiakra is ráférne), és most már ő maga is rendszeresen részt vesz a P.O.-k képzésében.
Egyszerűsíts és légy önmagad ura!
A P.O.-k tevékenysége lassan elismertté válik Európában is, például egyre népszerűbbek Olaszországban. Itt hamar feltűnt, hogy munkájuk milyen nem várt hatást váltott ki a régiségek, illetve a használt holmik kereskedelmére, legyen szó akár kis vagy nagy üzletekről, piacokról. A Mercatopoli-hálózat például tavaly 10%-kal növelte forgalmát. A milánói kereskedelmi kamara szerint 3,1%-kal emelkedett ez a fajta üzletmenet, a húzó szektorok a ruhák és a díszítő tárgyak. Az előadók a középrétegekhez tartoznak, akik azért adnak el, hogy levegősebbé tegyék otthonaikat és olyan tárgyakat keresnek, amelyek már nem találhatók a mai kereskedelemben. Itáliának is megvan a maga szakértője, Sabrina Toscani személyében, aki az SRC-módszert hirdeti: „Egyszerűsíts és légy ismét önmagad ura” (olaszul „Semplifica e riprendi controllo”) Toscani legalább olyan fontosnak tartja fejünk kitakarítását, mert szerinte időnk egyharmadát azzal töltjük, hogy számunkra nem fontos információkat próbálunk kezelni. Ez már az internetes-mobiltelefonos korunknak egyik káros mellékterméke.
Lidia Mileo pszichiáter szintén a római lapnak adott interjúban mindazonáltal figyelmeztet arra, hogy sem a „krónikus” rendezettség, sem ennek ellenkezője nem egészséges. Nem jó, ha valaki csak akkor érzi magát biztonságban, ha körülötte minden szabályozott, ha minden gondolata a rend. Ugyanakkor nem lehet abszolutizálni azt az elméletet sem, mely szerint azok az emberek a legkreatívabbak, akik káoszban élnek. „A rendetlenség ösztönző lehet, de ha az ember életének túl sok területét hatja át ez a káosz, akkor egy idő után már akadály lehet a munkában, a társkapcsolatokban egyaránt” – mondja az olasz pszichiáter.
Azért bánjunk óvatosan a nagy rendcsinálásokkal, ott is érvényes a „többet ésszel, mint ész nélkül” alapelve. Gyakran megeshet az is, hogy a nagy megtisztulás jegyében olyan pótolhatatlan dolgot dobunk ki, amelynek fontosságára csak akkor jövünk rá, amikor már késő…
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.