Nem lándzsahegyek voltak, hanem a mindennapi élet kellékei azok az obszidián-hegyek, amelyek sok ezrével hevertek a Húsvét-szigeten.
Rapa Nui lakosai nem folytattak kegyetlen háborúkat egymás ellen az élelem hiánya miatt, mint eddig hittük, hanem jól éltek az európaiak odaérkezéséig.
A New York-i Binghamton egyetem kutatói ezt állítják tanulmányukban, amely az Antiquity szakfolyóiratban jelent meg.
A „matá’á”-nak nevezett háromszögletű kövek közül 400-at vizsgáltak meg a kutatók és összehasonlítva azokat hagyományos harci eszközökkel arra a következtetésre jutottak, hogy ezek nagyon alkalmatlanok lettek volna háborús célokra, szabálytalan formájuk miatt. Azért találtak belőlük az egész szigeten, mert házi munkára, rituálékra, tetoválásra használták őket.
Húsvét szigete, helyi nyelve Rapa Nui, ami sziklás szigetet jelent, a Csendes-óceánban fekszik kb. 3000 km-re Chilétől nyugatra. Ez a kis darab föld a modern régészet és antropológia nagy rejtélye. A legenda szerint az utolsó földdarab, amely megmaradt az elveszett Mu kontinensből, az első emberi civilizációból, amely kb. 50 ezer évvel ezelőtt keletkezett. A mai őslakókat e civilizáció utódainak tekintik.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
