A második történet újságírói pályafutásom legkedvesebb találkozásai közé tartozik. Az olasz U21-es válogatott látogatott Budapestre 1997-ben, és mint megrögzött olasz- és calcio-rajongó rögtön két interjúval is megörvendeztettem lapomat, a Kurírt. Először a Mestert, vagy ahogy ők mondják, a Mistert környékeztem meg, akinek azzal próbáltam hízelegni, hogy még láttam őt játszani, mire széles mosollyal így válaszolt: „Micsoda memória!”, majd a csapat kapusa következett, egy világító szemű, jó képű, bohókás fiatalember, aki azóta is a világ legjobbja. Ő Gigi Buffon volt, a Mister pedig Cesare Maldini, aki találkozónk végén megajándékozott egy kulcstartóval, amelyen az olasz szövetség emblémája, egy „azzurro” színekben pompázó futball-labda volt.
Az első történet idején talán hatéves lehettem, de már imádtam a focit, és akkoriban az volt a szokás a grundon, hogy mindenki neveket választott valódi nagy focistákról. Esős idő volt, az én melegítőm hamar ragadni kezdett a sártól, amelynek következtében hazatérésem után Édesanyám ruhástól állított bele a lavórba. Előzőleg az egyik nagyobb fiú, éppen kinézetemre való tekintettel közölte: Te jó leszel Sárosinak. És nem tiltakoztam, mert Sárosi László a Vasas balhátvédje volt, és akkoriban már kezdtem a piros-kékeknek szurkolni.
Most Maldini és Sárosi egyszerre mentek el örökre. Egyidősek voltak, egyaránt 84 évet éltek. Maldininak jutott több dicsőség, hiszen a rendkívül elegáns mozgású középhátvéd az AC Milannal 1963-ban Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert, tíz évvel később már edzőként Kupagyőztesek Európa Kupáját, majd ő volt a másodedzője 1982-ben Enzo Bearzotnak az olasz világbajnoki győzelem idején. Egyetlen „bánata” volt, hogy amikor az azzurrik hazafelé utaztak, kimaradt abból a legendás kártyacsatából, amelyet Sandro Pertini köztársasági elnökkel vívtak, pedig, mint kiderült, még az államfőnek is feltűnt, hogy Bearzot egy pancser…A 90-es években aztán háromszoros Európa-bajnokot csinált az olasz U21-es válogatottból. Nála kezdte nemzetközi karrierjét a 2006-os vb-győztes csapatból Francesco Totti, Alex Del Piero, Fabio Cannavaro és természetesen Buffon is. És azt se felejtsük el, hogy ő „adta” a világnak Paolo Maldinit, minden idők egyik legnagyobb hátvédjét.
Sárosi László ugyancsak az utánpótlással érte el legnagyobb sikerét, 1974-ben ő volt az EB-győztes magyar válogatott szövetségi kapitánya. A csapatban olyan nagyágyúk szerepeltek, mint Mészáros „Bubu”, Török „Dara”, Várady Béla, és Fekete László. Játékosként ötször volt bajnok a Vasassal, és négyszer volt tagja az akkor még rangot jelentő Közép-Európai Kupát elnyerő csapatnak, olyan társakkal, mint Farkas János, Mészöly Kálmán, Mathesz Imre. Az 1964-es spanyolországi EB-n játszott a bronzérmes magyar válogatottban.
Maldini ajándéka a mai napig őrzi kulcsaimat. Sárosi ott pihen egykori Vasas gombfoci-csapatomban, az egyik szekrényem mélyén. Halála napján megvertük az örök riválist, az Újpestet a Fáy utcában.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
