Neil Young közel 71 évesen sem vonul vissza. Nem akar múzeumi tárgy lenni. Egy fiatal zenész vitalitása van benne, ezt bizonyítják koncertjei, kíváncsisága. Továbbra is ír, énekel, új gondolatokban gazdag lemezeket készít. Június 17-én jelenik meg Earth című lemeze, 13 élő felvétellel, amelyek átfogják egész karrierjét.
Júliusi olaszországi turnéja előtt a La Repubblica készített vele interjút.
-Új lemezén vannak eddig még meg nem jelent és régi számok is.
-Olyan ez, mint egy időutazás. Szeretek gondolatban utazni, a fantázia szerint menni egyik helyről a másikra, a muzsikán keresztül bárhová, mert a képzelet végtelen. A zenében nem szeretem a biztos, az előre meghatározott helyzeteket. Sok zenét csinálnak ma így. Van egy történet, szabályok, tempók. Ennek kevés köze van a zenéhez, amely benne van az ember agyában, testében. Ez az album életet hoz az embernek másfél órára, és nem áll meg, elvisz egy idő- és térutazásra. Sohasem volt még ilyen albumom, ha lemezre akartuk volna tenni, két CD-re lett volna szükség és félbeszakítás nélkül nem lehetett volna végighallgatni. A digitális file-lal viszont van 98 perces zavartalan zene, olyna, mint egy film, amelynek el lehet képzelni a tartalmát.
-Régóta dolgozott rajta?
-Nem, véletlenül született. Élő albumra gondoltam és végighallgattam 26, a Promise of The Real-lel játszott koncerteket. A legjobbakat választottam ki és mind a Földről szólt. Úgy tekintettem tehát ők, mint egy egységes munkát és természetes volt hozzátenni a természet hangjait, valamint néhány vokális részt ide-oda. A többi hű maradt az élő előadáshoz.
-Meghallgattuk az albumot az Ön digitális leolvasóján, a Ponón. A lemeznek egyelőre csak egy bemutatója volt, és nem lesz fent az iTunes-on.
-Mert az iTunes szabályai gátolják a kreativitást és elfogadhatatlannak tartom ezeket. Az Earth egységes 98 perc megszakítás nélkül és az iTunes erre nem hajlandó. Abszurdnak tartom, hogy a művésznek korlátoznia kelljen alkotókedvét csak azért, mert egy technológiai rendszer csak bizonyos hosszúságokat fogad el. Egyébként is, az iTunes gyér hangkiterjesztése nem teszi lehetővé a zene rendes meghallgatását. Fel lehet ismerni a dalt, de nem kap az ember igazi feelinget, a testnek szükséges vibrációkat. Az mp3-as file-okkal a zene kb 5%-át halljuk ahhoz képest, amelyet vinilen hallgattunk. A CD esetében ez 80% volt.
-Tehát a múlt zenéje még mindig jobban tetszik nekünk, mert más vibrációkat vált ki?
-A jó rock-zene nagy része a vinil érájában született. Amit ma hallgatunk, az olyan gyenge, hogy nem lehet összehasonlítani, egy trükk, szimuláció. A fiatalok, akik ma zenét hallgatnak, sohasem érzik azt, amit mi éreztünk és ez nem az ő hibájuk, a technológia ilyen. A számítógép-cégek irányítják a zenét, új szabályokat hoznak és nem érdekli őket a művészet. Én olyan zenét csinálok, amit érezni akarok, és megpróbálom a legjobb minőségben csinálni. Nem tudok aludni, ha az iTunes minőségére gondolok.
-Ezért tódul a mai közönség a koncertekre és ezért érdekli kevésbé a felvett zene?
-Igen, élőben azt halljuk, amit a művész tud nyújtani, érzelmeket, hangokat, szavakat, vibrációkat. Ez egyedi élmény, annak is, aki a pódiumon áll. Számomra ez mindig fontos volt és most még inkább…
http://elmehunyor.blog.hu/2014/11/12/a_torekeny_orias_evtizede_neil_young_decade_709
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
