„A magyar csapat továbbjutott, hála a Jó Istennek…sok múlott rajta” – sokan emlékszünk még Hofi Géza örökbecsű szavaira, amit az 1972-es EB selejtezői után mondott. Feltehetően most is lennének elmés megjegyzései a Kőbányai Éleslátónak, és e 44 évvel ezelőtt mondatnak is akad némi aktualitása most, amikor tetőre hágott a magyar eufória a Fiúk csoportgyőzelme után.
Már előre látom tisztelt kommentelőimet, vélhetően a legenyhébb hozzászólás az lesz, hogy „neked semmi se jó”. Persze, mint régi focirajongó és mint magyar ember, én is örülök annak, hogy ennyi év után végre valami történik a magyar fociban, amire büszkék lehetünk, és hogy a Fiúk igazi Csapatot alkotnak, meghalnak a pályán és egymásért, és néha egészen szép dolgokat művelnek, és ellentétben a korábbiakkal, nem bénította meg őket a nagy várakozás, hogy ne mondjam, a mesterségesen (is) csúcsra pörgetett nemzeti hisztéria. De tudom jól, hogy „a” magyar ember úgy van kódolva, hogy nem ismer középutat: vagy megrészegül a diadaltól, vagy pedig tort ül. Most az előbbinél tart a magyar szurkolók többsége. És mindenképpen szomorúsággal tölt el, hogy egy ilyen siker – mert csoportelsőnek lenni egy EB-n, az mindenképpen siker – sem képes (minden propaganda ellenére) összehozni az országot, mert már túlságosan mély a megosztottság árka… De ne is menjünk ebbe bele, mert ez hosszabb politikai-szociológiai elemzést igényelne, nem pedig egy jegyzetet.
Tehát ott tartottam, hogy mértékletesség, még „hála a Jó Istennek”. A Csapat erényei, néhány valóban elismerésre méltó teljesítmény mellett ne szégyelljük bevallani, hogy ezúttal (végre!) szerencsénk is volt. Csak vegyünk a portugál meccset: Dzsudzsák mindkét gólja megpattant lövésből esett, Gera amúgy tökéletes lövésénél Rui Patricio későn indult el. És mielőtt komolyan elhisszük az egyik bulvárlap címlapját, mely szerint „őrületbe kergettük Ronaldóékat”, emlékezzünk arra, hogy milyen gólokat kaptunk tőlük. Lehet arra fogni, hogy védőink, a „tétnélküliség” miatt nem koncentráltak eléggé, de azért mégiscsak intő jel. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a belgák ellen simán ki fogunk kapni, csak nem árt a realitásokkal is szembenézni, még ha nehéz is.
Ha lehet esélyünk a belgákkal szemben, az éppen a csapategység. Náluk sokkal nagyobb nevek rohangálnak, de valahogy eddig csapatként nem brillíroztak túlságosan. Viszont akad néhány olyan játékosuk, mint De Bruyne, Nainggolan, Lukaku, vagy Mertens, akik képesek akár egyedül is eldönteni egy meccset, egyetlen villanással. És övék Európa egyik legjobb kapusa Courtois személyében. Az ő legyőzésük valóban olyan fegyvertény lenne, amire odafigyelne az egész futballvilág.
És mi lesz a többi meccsen? Az már most látszik, hogy beteljesedik Platini bosszúja. A korrupciós ügyek miatt elmeszelt háromszoros Aranylabdás, egykori francia nemzeti hős, aki legalább annyira ismert volt akarnokságáról, mint játéktudásáról, olyan rendszert vert keresztül a 24 csapatos EB lebonyolításában, amelynek révén jószerével az összes nagycsapat az alsó ágra került, ahol szépen kiírtják egymást. Csak egy példa: a spanyol-olasz nyolcaddöntő győztese vélhetően a németekkel találkozik a negyeddöntőben, míg például mi, ha túljutunk a belgákon, akkor Wales-t vagy az észak-íreket kaphatjuk. Lehet, hogy a „kis nemzetek” nyernek ezzel, de a csúcsfoci aligha…Miként a „legjobb négy 3. helyezett” rendszere sem igazságos, ráadásul manipulációkra adhat alkalmat, sokkal tisztességesebb lett volna 8, egyenként 3 csapatos csoportot alkotni, ahonnan az első kettő jut tovább. Persze tudom, hogy úgy kevesebb meccs lett volna, kevesebb meccs, kevesebb pénz, stb…
Egy szó, mint száz, legfeljebb „totózó” szinten lehet tippelni a nyolcaddöntőkre. De azért kíséreljük meg.
A Svájc-Lengyelország meccs abszolút kétesélyes, néhány egyéni teljesítmény dönthet. Az eddig mutatottak alapján a horvátok sokkal erősebbek a CR7-függő portugáloknál, de éppen nevezett úriembernél soha nem tudni…A wales-iek az EB egyik legkellemesebb meglepetése, de az észak-íreket is hasonló fából faragták, így aligha lesz szép meccs, de küzdelem lesz rogyásig. Talán a Bale-Ramsey duó miatt Wales felé billen a mérleg…A németeknek elvileg nem okozhatnak gondot a szlovákok, ezzel szemben az olasz-spanyol szuperrangadó már eleve a 2012-es EB-döntő visszavágója, és az olaszok nagyon fenekednek, hogy megfizessenek a 0-4-ért. Hogy a két csapat mit mutatott a csoportmeccseken, teljesen mellékes. A franciák eddig kínlódtak, elég sok bírálatot kaptak a Kékek, és nem lesz sétagalopp az írek elleni meccs sem. Az eddigiek alapján nem túl nagy előny nekik a hazai pálya. Pikáns találkozó lesz az angol-izlandi is, a Jégembereket senki sem várta a legjobb 16 közé, és akár az ezúttal sem igazán összeszedett angolokat is megtréfálhatják.
Ennyit az elméletről, a pályán úgyis jönnek olyan dolgok, amelyeket nem lehet előre kiszámítani.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
