Még egy viszonylag nagy méretű csiga megtalálása sem mindig egyszerű – sőt néha már-már lehetetlennek tűnő – feladat. Mivel valószínűleg új fajról van szó, mindent megtettünk felkutatása érdekében.
A romániai faunakutatás eredménye lett egy, a rokonainál nagyobb, legalább 3 centiméter hosszú, a Mastus nemzetségbe tartozó üres csigaház megtalálása is 2015-ben. Az idei május végi szilágysági visszatérésünk fő célkitűzése az eddig ismeretlen puhatestű még élő egyedeinek a megtalálása volt, hogy DNS-vizsgálattal és boncolással tisztázhassuk faji hovatartozását. Noha a nemzetség képviselői jellemzően a Balkánon élnek, a Mediterráneumban, egészen Kréta szigetéig sok helyen előfordul. Ilyen közel Magyarországhoz azonban eddig még nem igen találták meg, és különösen nem ekkora méretű alakját.
Történetünk még tavaly, 2015-ben, egy esős májusi napon kezdődött, amikor Gubányi András és Katona Gergely a Dióspatakon (Vălişoara) hagyott gyűjtőfelszerelésért nem tudtak autóval visszamenni, mert négy helyen is elmosta a kávébarna ár az utakat és a hidakat. A szakadó esőben, a lehető legalsóbbrendű földutakon vezető hosszú kerülőútra kényszerültek, majd mikor végképp elfogyott az út, gyalog, esőkabátban, gumicsizmában értek célba. Kalandnak ugyan beillett, de nem gondoltuk volna, hogy e helynek valaha tudományos jelentősége lesz.
Ugyanezen év, 2015 novemberében Erőss Zoltán és Kenéz Attila, a Puhatestűek gyűjteményének munkatársai felkeresték a völgyet, ahol kollégáik nyáron pórul jártak, mert úgy gondolták, hogy jó csigákat lehet fogni, és az élőhely is alkalmasnak tűnt. A fák törzsein még ekkor is majd’ egy méteres magasságban állt az iszap és a fennakadt hordalék. Az egyik, víz által összehordott rőzsekupac tetején találták meg azt a bizonyos üres csigaházat. De vajon hogy került oda? Minden bizonnyal valahol a gyűjtőhely feletti völgyekben élhet a faj. Noha a patak folyásiránya, a vízválasztók egyértelműen behatárolják az élőhelyet, első látásra reménytelennek tűnt a feladat, hogy megtalálják az állatot, mert óriási területet kellett volna megvizsgálni. Idő hiányában fel is hagytak vele, mert vissza kellett térni Magyarországra.
Idén, 2016 májusában négy fős csapattal indultunk el, hogy a szerződés teljesítéseként kivigyük a gyűjtött, kipreparált, óvatosan becsomagolt anyag egy részét, és megkapjuk a Vasile Goldis egyetem folyóiratának tiszteletpéldányait is. Úgy terveztük, reggel megyünk, este jövünk, ám valami csak nem hagyott nyugodni minket: annak a fránya csigának a hiánya!
Az időjárás valamivel kedvezőbben alakult, mint tavaly nyáron: nem volt rekord mennyiségű csapadék, persze azért bőven esett. Létkán (Letca) az elmosott helyett új híd épült, így meg tudtuk nézni azt a bizonyos völgyet Dióspatak alatt.
Ismét előkerült a már bevált esőkabát-gumicsizma páros, és a völgyben a patak mentén felfelé gyalogolva keresgéltünk a korhadó fák kérge alatt, az összemosott hordalék közt és az avarban. Találtunk egy, a csigánk megfelelő élőhelyének tűnő bükköst, de nem jártunk szerencsével: „csak” kárpáti endemikus csigákat, a nálunk ritka és védett diszkosz alakú bánáti csigát (Drobaica banatica), kárpáti kék meztelencsigát (Bielzia coerulans), avar közt bujkáló felnőtt és patakban rejtőző lárva szalamandrákat (Salamandra salamandra), kéreg alatt élő skarlátbogár lárvát (Cucujus cinnaberinus), lombok közt repkedő szarvasbogarat (Lucanus cervus), patakban mászkáló vízi futrinkát (Carabus variolosus), hússzínű ujjaskosbort (Dactylorhiza incarnata) találtunk. A kitisztuló időben a lepkék is előmerészkedtek: többek között nagy tűzlepke (Lycaena dispar) és sárgaöves busalepke (Pyrgus sidae), amely nagy ritkaság. Idehaza már ennyi védett faj is bárhol ragyogó eredmény lenne, de amiért jöttünk, a Mastus-csiga, sehol nem volt...
Délután felmentünk a Dióspatakon túl lévő hegycsúcsra, onnan tekintettük át a patak vízgyűjtő-területét, mely több érből olvad össze. Az apró – bolt és kocsma nélküli – faluban élő helyiek a segítségünkre voltak, így kézzel-lábbal magyarázva, a helyi gyerekek angol tudását igénybe véve, az autó poros motorháztetőjére rajzolva kiderítettük, melyik lehet a legbővizűbb ág, melyik forrásvidéket honnan lehet(ne) megközelíteni. Az újból ránk szakadó eső miatt azonban aznapra fel kellett adnunk. A szállásra menet derült ki, hogy Gubányi András és Katona Gergely valószínűleg nemcsak egy „sima áradásnak”, hanem egy olyan árvíznek volt tanúja tavaly nyáron, amikor az egyik feljebb fekvő halastó gátját is kimosta az ár. Ez alapján lényegesen csökkenthető lett a Mastus élőhelyének kutatási területe.
Harmadnap reggel útban Dióspatakra és a már igen lehatárolt célterületre Erőss doktornak hirtelen ötlete támadt: mielőtt feljebb, a halastó környékén keresnénk a csigát, nézzünk körül a patak alsó folyásánál, ahol az üres héjat találták... Nem is eredmény nélkül! Míg ketten felmentek a meredek sziklafalon a bükkösön át a gerincig, addig lent a völgyben Kenéz Attila aktív kutatásba kezdett. Minden követ felemelt, feltúrta a mély, ázott avart, és …végre megtalálta az első élő példányt. A felharsanó üdvrivalgásra nyomban a helyszínre siettünk, négykézlábra ereszkedtünk, és jó kopók módjára több szobányi területet végigszimatoltunk. Nem hiába, vagy egy tucat példányt találtunk az áttúrt avarban.
Hazafelé mindenki magáénak tudta a legnagyobb fogást: Kenéz találta az első Mastus-t, Erőss a legszebbet, Gubányi éppen párosodó egyedeket, Katona pedig a legtöbb példányt. Hazafelé a „nemcsigászok” ugratták is a csigászokat, hogy összességében többet találtak náluk. Vak tyúk is talál szemet – volt a válasz.
Természetesen nem lett belőlük nyaklánc, hanem a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában, a Mollusca gyűjteményben lehetséges paratípusként képviselik ezt a szép és nagyméretű taxont.
Írta: Katona Gergely (Lepkegyűjtemény), Gubányi András (Parazitológiai gyűjtemény), Erőss Zoltán Péter (Puhatestűek gyűjteménye) és Kenéz Attila (Puhatestűek gyűjteménye)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
