Nem ritka, hogy az ember az erkélyen találkozik a rigóval, még pedig nem annak a 200 évvel ezelőtti formájával. A mai rigónak – írja a La Repubblica – hosszabb a csőre, élesebb a hangja és kevésbé van kedve költözni. Hozzászoktak a városhoz, annak hangkáoszához és sokkal nagyobb stresszt tudnak elviselni, mint erdei társaik.
A rigóhoz hasonlóan sok más állat is a város dzsungelét választotta fészkelésre és alkalmazkodott a szmoghoz, a zajhoz, a városokban uralkodó sokszor 10 fokkal is melegebb hőmérséklethez, az aszfalthoz, az üveghez, a vashoz, a szálló porhoz, a szűk élőhelyhez. Alkalmazkodnak.
Menno Schiltthuizen idézi fel a New York Times-ban a fehérlábú egér példáját, amely a New York-i parkokban él és ellenállóvá vált az ólommal és krómmal telített földdel szemben. A Fordham egyetem kutatói ugyanerről az egérfajtáról derítették ki, hogy immunis lett a városi talaj által gerjesztett betegségekre.
Alkalmazkodhatnak a városi növények is, a sárga virágú crepis sancta, amely egész évben megél még a járdszéleken is, és amely korábban kétféle magot érlelt – egy könnyebbet, amelyet a szél terjesztett és egy nehezebbet, most „lemondott” az elsőről. Ez nem vaj – magyarázza a biológus – mert a nehezebb magoknak több esélyük van belefúródni a városi aszfalt közötti résekbe.
Az alkalmazkodás egyik csúcsa a pók, amelyet osztrák kutatók tanulmányoztak. Ez az éjszakai ragadozó képes teljes sötétségben megtalálni a prédját, de az utóbbi időben előszeretettel szövi hálóját a lámpák közelében. Puerto Ricóban a gyíkok módosították lábukat, hogy könnyebben tudjanak kapaszkodni a sima aszfalton.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
