Kambodzsában, Batambong városában a világ egyik legfurcsább vonata az újjáéledés jele. Egy év múlva, mivel akadály lenne a modern vasútnak, teljesen megszűnhet.
Nhim Somath – Sam – egyike a kis vonatok tulajdonosainak. Élettörténete, sok kambodzsaihoz hasonlóan, tragédiák sorozata. Egyéves volt, amikor a Vörös Khmerek behatoltak a városba, romboltak, pusztítottak, gyilkoltak. Elég volt, ha valaki szemüvege miatt értelmiséginek látszott. Az ő családját is megölték. Őt magát valaki elvitte egy thaiföldi határ közelében lévő árvaházba, ahonnan csak 12 éves korában tért vissza. Buddhista szerzetesek fogadták ne, akik tanították. Kőműves lett és össze tudott az évek folyamán annyi pénzt gyűjteni, hogy megnősülhetett és megvásárolhatott egy kis bambuszvonatot, amelynek akkor még úgy tűnt, nagy jövője van. Személyeket, de főleg árut, rizst szállított. Amikor a maoisták kiürítették a kambodzsai városokat, és az embereket a földekre vitték dolgozni, a vonat katonai célokat szolgált.
A bambuszvonatok ma hét km-es szakaszokon közlekednek. A mindössze 3 négyzetméteres kocsik a kerekeken és a tengelyen kívül egy bambusszal fedett platóból állnak, ezen kell megkapaszkodniuk az utasoknak, manapság főleg turistáknak. A jegyet tíz dollárért árusítják. Miután a pályán csak egy sínpár van, ha egy másik vonat jön szembe, a szabályok szerint a kevesebb utast szállítót szó szerint szét kell szedni és levenni a sínekről.
A vonat, amelyet 8 évvel ezelőtt Sam használtan 1900 dollárért vásárolt, egy óra alatt teszi meg az utat és ebben benne van az az idő is, amíg az utasok megnézik a végállomáson felállított kis bódé kínálatát, karkötőket és egyéb csecsebecséket.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
