Ha van a mai, vérprofi, sokszor érzelemmentesnek tűnő futballnak igazán színes egyénisége, akkor az kétségtelenül Zlatan Ibrahimovic. A 35 évesen a világ élvonalába tartozó, jelenleg a Manchester Unitedben futballozó hórihorgas csatárról Fredrik és Magnus Gertten svéd rendezők készítettek dokumentumfilmet Legendává válni címmel.

A Svédországban bosnyák apától és horvát anyától született Ibra életéből elsősorban azt próbálták megmutatni, hogy milyen eltökéltséggel törekedett arra ez a kortársainak által csak „Cigánynak” nevezett fiú arra, hogy a labda mestere legyen. A rendezők eredetileg szülővárosa, Malmö futball-csapatáról akartak filmet készíteni, de feltűnt neki a csapatban egy fiú, akinek tehetségét, a befogadásért való küzdelmét nagyobb témának tartották. A több mint másfél évtizede felvett anyagot aztán félretették azzal, hogy majd előveszik, ha eljön az ideje.

A film, amelynek a közelmúltban volt a premierje, bemutatja a fiatal Ibrahimovic fizikai, morális és intellektuális fejlődését egyaránt. Fredrik Gertten így jellemzi őt: „Nem hiszem, hogy az ember és a futballista Ibra között különbségek lennének. Soha nem láttam nála igazabb, keményebb, érettebb, bátrabb labdarúgót.”

Ibrahimovic Malmőből Amsterdamba, az Ajaxhoz került, de mindig hálás maradt anyaegyesületének. Már sztárnak számított, amikor még mindig arról beszélt, hogy befogadásáért mindig meg kell küzdeni élete során. „Most tapsolnak, a nevemet kiáltják, de mit fognak tenni, amikor a dolgok rosszabbul mennek?” – kérdezi. Persze ő maga sem könnyű ember, a mai napig olvashatunk olyan esetekről, amikor egy edzésen elönti a vér az agyát és nekitámad saját csapattársának. Miközben a sportrajongók imádják hihetetlen, kiszámíthatatlan megoldásait, csodálatos góljait – néhány éve ő kapta meg a Puskás-díjat – azokat a mozdulatokat, amelyekkel egy szemvillanás alatt még mindig képes meccseket eldönteni. És imázsába nemhogy beleférnek nem éppen szerénységről árulkodó nyilatkozatai, hanem egyenesen hozzá tartoznak. Például a 2014-es vb-ről így beszélt, még mielőtt elkezdődött volna: „Unalmas lesz, mert nem leszek ott.”

Jellemző Leo Beenhakker története. Az Ajax edzője elmesélte, hogy egyik gólja után azt mondta Zlatannak: „Ilyen csak Maradona és Zidane tud lőni”. Mire Ibra csupán felemelte fejét, ránézett izzó szemeivel, majd faképnél hagyta. A történet akkor végződik, amikor a csatár a Juventushoz kerül, és a Zebrák mestere csak annyit kér tőle, hogy „hagyja abba a cirkuszt és csak a góllövésre figyeljen”. Ibránál a kettő azóta is együtt jár, de valószínűleg, ha egyszer abbahagyja, akkor inkább az utóbbira, káprázatos cseleire és gólpasszaira emlékeznek. Eddig még akárhány ország bajnokságában szerepelt, mindenűtt bajnokságot nyert – Hollandiában az Ajax-szal, Olaszországban a Juventussal (igaz, azt a két bajnokságot elvették a torinóiaktól), az Interrel, majd a Milannal – Spanyolországban a Barcelonával, Franciaországban a Paris St.Germain-nel, többszörös gólkirály. Valahol mégis balszerencsés, mert mindössze a Barcelonával tudott egy európai Szuperkupát és egy FIFA Világkupát nyerni, más nemzetközi siker eddig nem jött össze neki. Ami pedig a válogatottat illeti, hiába játszott 116 meccset, és lőtt 62 gólt a háromkoronás mezben, a svédeknek soha nem volt komoly esélyük arra, hogy VB-t, vagy EB-t nyerjenek. Rossz helyre született…

„Filmre vettünk egy embert és az ambícióit, azért is, hogy a mai gyerekek ihletet kapjanak tőle, különösen a mai Európában. Ibra története nemcsak a beilleszkedésé, hanem a természetes harcé is az élet bajai ellen. Gyakran előfordul a mi nyugati társadalmainkban, hogy nem nagyon hisznek a fiataloknak. Szép az a jelenet, amikor Ibra visszatér Rosengardba, ezrek várják és az anyák példaképül állítják őt fiaik elé” – nyilatkozta a rendező.