Az 55 éves Julianne Moore későn lett sztár. Sokáig a független moziban dolgozott, aztán berobbant a hollywoodi csillagok soraiba Oscar-nevezésekkel, majd 2015-ben Oscar-díjjal, amelyet a Still Alice című filmben egy Alzheimer-kóros nő felkavaró alakításáért kapott. Ugyanezért a szerepért díjazták Cannes-ban, Berlinben és Velencében is.

Julianne Moore-ral a Madame Figaro készített interjút.

-Marilyn Monroe mondta: „Akkor válok Marilyn Monroe-vá, amikor az akarok lenni.” Julianne Moore hogy viselkedik a fotózásokon?

-Ha a fotós el tud mondani egy történetet, akkor meg tudok felelni a várakozásainak és egy másik változatot mutatok magamból. Ez az imázs nem az igazi. Hozzám akkor hasonlít leginkább, amikor nem vagyok kisminkelve, belépek a fürdőkádba és egy FaceTime-t csinálok Barttal, a férjemmel. (Bart Freundlich filmrendező).

-Úgy tűnik, hogy Önnek nincs problémája a meztelenséggel.

-Amikor megszemélyesítek egy figurát, az egészet nézem, a testet is beleértve. Nem félek sem a provokációtól, sem a meztelenségtől, ha ez a történetet szolgálja. Számomra az a fontos, hogy szabadon mozoghassak, ahogy én akarom, és ne kelljen korlátot állítani a testemnek. Előfordult, hogy akkor forgattam, amikor volt egy sérülésem. Ez korlátozott a mozgásomban és nyomorultul éreztem magam.

-Az amerikai színésznők többségével ellentétben Ön nem veszi igénybe a coach segítségét.

-Színjátszást tanultam az egyetem és megszabadultam minden coaching módszertől. Úgy érzem, hogy a legjobb, ha menetközben tanul az ember Mindenesetre ez felel meg nekem. Szeretem, ha szabadon szerezhetek különböző tapasztalatokat. Ösztönös színésznőnek tartom magamat. És a nagy stabil családi életem miatt is szabad lehetek a színészi pályámon.

-Tudja, hogy Ön olyan színésznő, akit csodálnak a nők?

-Szeretem a nőket és büszke vagyok arra, hogy azonosulni tudnak a nőkkel, akiket megszemélyesítek, akiknek semmi közük nincs a szuperhősnőkhöz. Úgy érzem, hogy normális életet élek, dolgozom, és van egy családom. Úgy érzem, hogy ahogy öregszem, egyre jobban kiteljesedem, és abban a szakaszban vagyok, amikor igazán önmagam vagyok.

-Mi a véleménye arról az örökös vitáról, amely a férfiak és a nők keresete közti egyenlőtlenségről szól Hollywoodban?

-Hiábavalónak és nagyon leszűkítőnek tűnik. Ez sajnos nemcsak Hollywood problémája, hanem világjelenség. El lehet ítélni a filmipart, de eddig még nem volt női elnöke az USÁ-nak.

-Tavaly Ön Oscar-díjat kapott. Nagy pillanat volt?

-Visszatekintve, nagyon szentimentális volt. Azok, akik szeretnek, évek óta ismételték: „Megkapod”. És amikor bekövetkezett, megkönnyebbülés és szeretethullám jött, tehetséges emberek köre tisztelte meg a munkámat. Fontos, hogy az ember értékelje a dicséretet, de még fontosabb, hogy ne engedjen a jutalom iránti vágyának.